Roncsderbi

Voltam már liberális, voltam már konzervatív. Mindenhol jó, de legjobb útközben. Voltam már fegyverszakértő és filóztam országmegváltó játékprogramokon Az Eszterrel. Autószerelő még nem voltam.

Autószerelő úgy lesz valaki, hogy vesz egy autót és egy donorautót. Az utóbbit arra, hogy kiszereljen belőle ezt-azt az igazi autó részére. Aztán elkezd berhelni. Kiszereli az ótvaros rohadványt. Átköti a gyanúskábelt egy kevésbé gyanús helyre. Beszereli a donorautó motorját. Az eredmény pedig egy csillogó-villogó, de legalábbis a limitet megugrani képes vörda.

Pártokkal pont ugyanez a helyzet. Veszünk két ütött-kopott pártot, mondjuk az SZDSZ-t és az MDF-et. Az SZDSZ-ből kiszereljük a neoliberálisokat, azokat beszereljük az MDF neokonzervatívjai mellé, az MDF-ből kidobáljuk a hülyéket, az SZDSZ maradékát elküldjük eprészni és máris megszületett a motorját bőgető versenyautó. Mire kettőt pillant a hülyeferi és a hülyeviktor, máris be vannak szorítva a donorpárt és a menőpárt közé.

Ja, hogy miért az SZDSZ a donorautó és miért nem az MDF? Azért, mert az MDF-nek sikerült megszereznie a jó motorblokkot, akarom mondani Lajost, a Hőst. Márpedig Lajos az aduász. Mellé lehet szerelni alig rohadt küszöböt, de Lajost nem lehet átszerelni sehova, az lealacsonyító lenne egy Hősnek.

A donorautók is roncstelepen végzik. Előtte azonban még egy kicsi hasznot hajtanak. Ezt még tegye meg a hülyefodor, mielőtt eltűnik a színről.