Új Szövetség

Maradjunk annyiban, hogy háború van most a nagy világban. Miért van háború? Mert ha nem lenne háború, nem lenne unortodoxia sem. Mivel azonban unortodoxia van és az unortodoxiához kell egy háttérhatalom, ami láthatatlanul, de annál eltökéltebben szivattyúzza el a létjavakat, a magyarság csak akkor élhet túl, ha háború van. Ahogy Milton Friedman, egy másik pedigrés mondta: a globálbirodalom láthatatlan keze úgy pakolja ki az óvatlan lokalitások pénztárcáját, mint egy cigány zsebtolvaj az évtizedekig fizető idős néni retiküljét a 6-os villamoson. Egy dolgot lehet tenni: a lokalitásoknak elektromos sokkolót kell maguknál tartaniuk, nagyon figyelniük, ha a globális 6-os villamoson utaznak és ha megérzik tapogató láthatatlan kezet, bele kell nyomni a voltokat.

Világos? Ezzel akkor le is zárnám a háború kérdését.

Úgy adódott, hogy Magyarország kulcscsatatér. Innen szivattyúzik a Globálbirodalom kétszer annyit, mint szomszédainktól, mi vesztettünk el sokkal több munkahelyet, mint a szomszédaink, innen síbolnak ismeretlen kezek százmilliárdokat. Itt fordul elő, hogy a külföldi tőke többet visz, mint hoz - különösen, mivel nem fizetik meg a humántőke árát. Különös anyagból vagyunk gyúrva, mi magyarok. Láthatóan arra teremtett minket a Világszellem, hogy megedződjünk a megpróbáltatások közepette.

Tisztán látszik, hogy Viktornak nem volt más választása, mint a háború. Tanácsaimat követve odavágott a globálbirodalom két főerőjének, a globálmultiknak és a tőkeszivattyúsoknak. Mégis csökkennek a reálbérek. Ha Viktor csapást mér a globalitásra, a globalitás kamatostul adja vissza a magyartiborcoknak.

Erre senki sem számíthatott. Akárhogy is, megtörténhet, hogy a magyarság ideológiailag képzetlenebb tömegei nem fogják fel, milyen óriási a tét és esetleg elhagyják a csatamezőt, mielőtt a háborút megnyerhetnénk.

Most kell minden, nemzetben gondolkodó erőt a Viktor mögé felsorakoztatni. A Fidesz most már nem számít - amúgy is tele van SZDSZ-es globálárulóval. Viktor számít és a mögötte felsorakozó forradalmi tömegek, legyen akármilyen is az ideológiai meggyőződésük. Az Új Szövetség táborába kell hívni mindenkit, aki számára a nemzetstratégia valamit is jelent.

A magam részéről a táborba hívást már el is kezdtem.

Jó és Rossz

A Jó és Rossz megnevezése nélkül az emberi társadalom szakrális kristályszerkezete úgy pereg széjjel, mint egy marék kavics. Ha nem tudjuk, mi a Rossz, akkor milyen alapon büntetjük meg a gyilkost? Az értékrelativizáló liberálbaloldaliak természetesen a Jó és Rossz gránitba vésett rendszerét is meg akarták relativizálni, be akarták magyarázni, hogy csecsemőket gyilkoló, a jogosan járó bért ki nem fizető globálbirodalmiak lehetnek Jók, de legalábbis nem Rosszak és ezt be is vette a szakrális gyökereiktől elszakadt Nyugat. Balszerencséjükre itt, e lángoktól ölelt kis országban embereikre akadtak. Mi ketten Szaniszlóval felvesszük a kesztyűt.

Kitüntetni azért kell, hogy a létharc mezején viaskodó tiborcok egy pillanatig se felejtsék el, ki a Jó. Ezért kellett Szaniszlót, a Jót kitüntetni.

Szaniszlónak, a Jónak azonban sajnos mérgezett csapdát állított a Globálbirodalom. Nem támadhatták be azzal, ami leginkább fájt nekik, hogy ez a bátor ember lerántotta a leplet a véleményterrorizmusukról, az előre megfontoltan, aljas szándékkal elkövetett gyilkosságaikról, a létszivattyúzásukról, arról, hogy nem adják meg azt, ami jár. Erről nem beszélhettek, mert a magyar törzsszövetség harcosai ezt tudják.

Beszéltek hát mérgezett fogalmakról, mint a rasszizmusról meg az antiszemitizmusról. Ezeket a szavakat kifejezetten azért hozták létre, hogy lépre csalják a Látókat, mint engem, meg Szaniszlót, a Jót. Engem is meghurcoltak, amikor elmondtam, hogy a magyar társadalom egyharmada roncs és hogy ezek cigányok vagy cigányéletűek. Szaniszlónál, a Jónál abba kötöttek bele, hogy utalt a Globálbirodalom és a zsidók viszonyára. Hát miért, már az is antiszemitizmus, hogy ha az ember kimondja azt a nyilvánvaló tényt, hogy a magyar életet megrontó, a magyar létjavakat kiszivattyúzó, a magyar Vezért betámadó Globálbirodalom a zsidók kezében van? Ez nem antiszemitizmus, ez az igazság.

Jól lelepleződtek a komprádorok. Ők, akik folyton toleranciáról beszélnek, nem voltak toleránsak azzal, hogy Szaniszlóból hivatalosan is Jó lett. Kibújt a szög a zsákból, kik vannak a Birodalom zsoldjában és a tolerancia nevében kik ugatnak bele a Magyarok Akaratába. Ezt a csatát megnyerhették, de minden ilyen apró eset egy újabb szög a globálhatalmisták koporsójába.

Már nincs messze az a nap, amikor felkapjuk a kőtörő kalapácsokat.

Szibariták

Ott tartottunk, hogy ha jőni kell, ha jőni fog. A nagyszerű halál, mi más. De hogyan jutottunk el ide? Hogy fordulhatott elő, hogy egy valaha volt fényes nemzet a halált várja? Még csak nem is most, hanem már 1836-ban, Mohács után de még Világos és Trianon előtt. Hogy lehet ez?

Ma, amikor újabb nemzethalállal nézünk szembe, nagyon időszerű feltenni ezt a kérdést. Ma is tántorog a nemzet színe-virága a vérrel szentelt határokon kívülre. Félmillió a veszteség hivatalosan, de ki tudja, lehet az két vagy hárommillió is. 1938-tól eltelt 40 évnyi nemzeti kövéredés és gömbölyödés eredményeit nullázták le a Nyugat és a demokrácia létvámpírjai.

Hogyan oldotta volna meg ezt Árpád? Amikor a Nyugat teljesen ok nélkül ki akarta irtani a magyarságot holmi kalandozásokra hivatkozva, Árpád nem totojázott. Nem hagyta, hogy a Nyugat beszóljon neki és az ő alkotmánymódosításait vagy kétharmados törvényeit visszadobja mondvacsinált okokat felemlegetve. Árpádot még más fából faragták. Beintett a Nyugatnak és amikor a Nyugat perfid és képmutató módon hadsereggel jött, akkor lehentelte őket Pozsonynál.

Miért nem ezt ünnepeljük, miért a vesztesek március 15.-jét?

Nem csoda, ha lelép a nemzet színe-virága. Mert mit látnak ma? Azt látják, hogy a pozsonyi csata magaslatáról egyre csak süllyedünk, töpörödünk, fogyatkozunk. Romlásunk íve nagyszerűen kirajzolható, ha azt vesszük, hogy Berzsenyinél még csak rút szibarita váz voltunk, Vörösmarty már a nemzethalált várta, amihez Világosnál közel is kerültünk, Trianonnál pedig be is következett. Ha ezt a képzeletbeli görbét tovább rajzoljuk mostanáig, akkor világos, hogy mi a magyar most. Egy élőhalott. Egy zombi. Már halott, csak elfelejtette abbahagyni a mozgást.

Zombik vagytok, bűzlő, oszladozó, rángatózó hullák. Menekül a közeletekből a nemzet színe-virága, aki még élni akar. Tulajdonképpen ami most van, az már nem is nemzethalál, hanem a halott nemzet sokadik búcsúhalála. Tényleg fogalmam sincs, miért jár még a villamos az utcán és miért lehet kenyeret kapni a boltban.

Ebből a sírgödörből kellene kimászni. Március 15.-e, a vesztesek ünnepe éppen megfelelő apropó, hogy elkezdjük a gondolkodást ezen.

Rothschildok markában

Történelmi tény, hogy a napóleoni háborúk befejezése óta a Rothschildok kezében van a világpénz. Ők uralkodnak a világon a pénz által, pedig az nem az ő pénzük, hanem az emberek pénze. Az emberek által megválasztott vagy szakrálisan vezérré emelt Vezető kezében pedig nincs pénz, mert a Rothschildok elvették. Ha például az emberek azzal a panasszal fordulnak a Vezetőhöz, hogy nincs zsozsó, akkor a Vezető nem tud nekik adni, mert először a Rothschildoktól kell kérnie. Ha pedig a Rothschildok nem adnak, mert félnek, hogy a jogosan zúgolódó magyar törzsszövetség egy új világforradalom magja lehet, akkor a Vezető kénytelen azt mondani a tiborcoknak, hogy nincs zsozsó. Bármilyen jogos is lenne a tiborcok igénye.

Hát hol demokratikus ez?

A véleményterroristák által elvakított magyar emberek még arra sem jöttek rá, hogy a forint is a Rothschildok fizetőeszköze. Amikor zsömlét veszel a péknél, valahol, a Rothschildok terrorpalotájában megcsörren egy pénztárgép. Ezért van szükségük arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank az ő kezükben legyen. Ezért teljesítette eddig ez a "magyar", "nemzeti" bank pincsikutyaként az ő ukázaikat. Ezért nem jutott minden tiborc asztalára bütyökmagból készült ízletes kása.

Ennek most vége. Miénk a bank. Mostantól az már a Nemzeti Létharc Bankja.

Nem lehetett másként. Az volt a legbiztonságosabb, ha a nemzeti létharc által elkötelezett kézbe kerül ez a pénzcsap. Tiszta őrület, hogy a globálkomprádorok biztonságát szolgálja a devizatartalék. Hogy azok, akik nekünk kölcsönt adnak, ép bőrrel távozhatnak, ha az ország bedől. Hogy nekünk kell fizetnünk azért, hogy az ő pénzük biztonságban legyen.

Hát nem. Ha jőni fog, ha jőni kell, akkor egyszerre szállunk a pokolra. Ez majd a Rothschildoknak is ad egy leckét.

Kevés a zsozsó

Tavaly csökkentek a reálbérek. Tessék, ide vezetett a rendszerváltás, a tankok helyett bejött bankok terroruralma, a demokrácia és a neoliberalizmus. A gazdasági szabadságharc nem vezetett ide, mert ha azt megnyertük volna, akkor az elmúlt 500 év legnagyobb gazdagodását élhették volna meg a tiborchitűek.

De nem élték meg. A globálbirodalom, a spekuláns rablótőke, a megnevezhetetlenek nem engedték, hogy így legyen. Azt nem hagyhatjuk, hogy a magyararcúak rosszul döntsenek azután, hogy egyszer jól döntöttek és a nemzetstratégiában gondolkodók kezébe adták a jövőjüket. Nincs mese, meg kell magyarázni nekik, miért jut kevesebb vájling.

Azért jut kevesebb, mert a tőke nem fizeti meg. Nem fizeti meg, mert neoliberalizmus, rendszerváltás és külföldiek. Pláne a nyugatiak. Ezért nincs pénz. És nem is lesz mindaddig, amíg a nyugati külföldi tőke meg nem fizeti. Ez a létharc célja az elkövetkező időszakban és túlzás nélkül állítható, a magyarság túlélése az acsarkodó mások között ezen múlik.

Nem háborúra van szükség, hanem a globáltőkével való kölcsönös előnyökön alapuló megállapodásra. Amelynek lényege, hogy ők több zsozsót adnak, mi meg nem verünk az arcukba.

Ennek a garanciája az, hogy a Nemzeti Létharc Bankjának elnöke Gyuri barátom lett.