Rothschildok markában

Történelmi tény, hogy a napóleoni háborúk befejezése óta a Rothschildok kezében van a világpénz. Ők uralkodnak a világon a pénz által, pedig az nem az ő pénzük, hanem az emberek pénze. Az emberek által megválasztott vagy szakrálisan vezérré emelt Vezető kezében pedig nincs pénz, mert a Rothschildok elvették. Ha például az emberek azzal a panasszal fordulnak a Vezetőhöz, hogy nincs zsozsó, akkor a Vezető nem tud nekik adni, mert először a Rothschildoktól kell kérnie. Ha pedig a Rothschildok nem adnak, mert félnek, hogy a jogosan zúgolódó magyar törzsszövetség egy új világforradalom magja lehet, akkor a Vezető kénytelen azt mondani a tiborcoknak, hogy nincs zsozsó. Bármilyen jogos is lenne a tiborcok igénye.

Hát hol demokratikus ez?

A véleményterroristák által elvakított magyar emberek még arra sem jöttek rá, hogy a forint is a Rothschildok fizetőeszköze. Amikor zsömlét veszel a péknél, valahol, a Rothschildok terrorpalotájában megcsörren egy pénztárgép. Ezért van szükségük arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank az ő kezükben legyen. Ezért teljesítette eddig ez a "magyar", "nemzeti" bank pincsikutyaként az ő ukázaikat. Ezért nem jutott minden tiborc asztalára bütyökmagból készült ízletes kása.

Ennek most vége. Miénk a bank. Mostantól az már a Nemzeti Létharc Bankja.

Nem lehetett másként. Az volt a legbiztonságosabb, ha a nemzeti létharc által elkötelezett kézbe kerül ez a pénzcsap. Tiszta őrület, hogy a globálkomprádorok biztonságát szolgálja a devizatartalék. Hogy azok, akik nekünk kölcsönt adnak, ép bőrrel távozhatnak, ha az ország bedől. Hogy nekünk kell fizetnünk azért, hogy az ő pénzük biztonságban legyen.

Hát nem. Ha jőni fog, ha jőni kell, akkor egyszerre szállunk a pokolra. Ez majd a Rothschildoknak is ad egy leckét.

Az adósságról ismét

Az elitek most írják az új alaptörvényt a régi helyett, amit én se alkotmánynak, se alaptörvénynek nem nevezek, hanem csak egyszerűen Terminátornak. Mert minek nevezzek egy rákosista-sztálinista irományt, amiben ezek a szövegek találhatók:

1. paragrafus: Adós, fizess!
2. paragrafus: A komprádorszivattyút kikapcsolni TILOS!
3. paragrafus: Aranytojást tojó tyúkot nem zabál a sok hülye hedonista magyar paraszt!

Már a régi Iromány stílusa is sokkoló, aztán a Láthatatlan Irományról, amit az Irománybíróság csinált belőle már ne is beszéljünk. A vak is látja, hogy ennek az Irománynak egyetlen célja van, hogy minden kis vagyonkánkat elszürcsölhesse a szivattyú a Birodalmistákhoz. Ezek nem tudnak egy helyben megülni, országról országra költöznek és ahol letanyáznak, onnan jön Magyarországra a következő megszálló szivattyúügynök.

Nagyon helyes, hogy az új Alaptörvény (nem Alkotmány, mert az már van nekünk ezer éve. Naná, hogy szakrális.) lecsap a szivattyú rejtekhelyére, az adósságra. Az adósság nem miattunk van. Tőlünk elvettek és amit elvettek, azt pótolni kellett valahogyan, arra kellett az adósság. Világos, hogy az adósságot azon kell követelni, aki elvett, különös tekintettel a Birodalmistákra, meg magyar helytartóikra, mint Bokros Lajos meg Széll Kálmán. Kis szívem minden dobbanásával helyeslem tehát azt, hogy az új Alaptörvény így kezdődjön:

1. paragrafus: Az adósság ROSSZ!

Óvatosságra intenék viszont. Nehogy a ló másik oldalára essünk át a nagy igyekezetben. Nehogy a ROSSZ adósságtól visszafizetéssel próbáljunk megszabadulni, hiszen az további fluktuációt okozna a létenergia ontológiájában. Tehát muszáj, egyszerűen muszáj beiktatni egy újabb paragrafust:

2. paragrafus: Adósságot vissza NEM fizetünk!

Nekünk, hazafiaknak két hetünk van már csak, hogy ezt a passzust belegyúrjuk. Eddig ezt sikerült beletömni:

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.

Ez még pontosítjuk egy kicsit és Széll Kálmánt megütheti a guta a pokolban. Mert a megszorítók oda kerülnek.