Társadalom és kasztjai

Szögezzük le előre: az alkotmányról szóló vita üres duma. Nincs alkotmányozási kényszer, mert van nekünk egy alkotmányunk. No persze nem az 1949-esre gondolok, az egy Lepusztító Alkotmány volt. Hanem az ősi, úgynevezett Szakrális Alkotmányról van szó, ami tulajdonképpen mindig is érvényben volt, még akkor is, amikor a lepusztítók ültek tort.

Mi akadályozza meg, hogy egyszerűen azt mondjuk, hogy holnaptól a Szakrális Alkotmány van, a Lepusztító Alkotmány pedig megy a szemétbe? Mi a teendő, hogy ezt elérjük? Ehhez azt kell megvizsgálni, milyen kasztokból áll a magyar társadalom, mert ezeknek a kasztoknak a bázisán kell visszaépíteni a szakralitást.

A kasztok tehát.

1. Konzumidióták. Ezek vannak a legtöbben és ezek kajálják nagykanállal a véleményterrort. Tesznek ezek a Szakrális Alkotmányra.
2. Hülyekeresztények. Minden keresztény, aki a reneszánsz óta élt ebbe a kategóriába tartozik. Ezek kiszolgálják a Birodalmat és alapjában csak a konzumidióták gyártására valók.
3. Szakrális keresztények. Mindazok, akik csak a reneszánsz előtti világban éreznék jól magukat. Az ő számukra a Szakrális Alkotmány természetesen következik a Szent Korona szakralitásából, amelynek viszont másik támasza a ...
4. Szakrális magyarok. Mindazok, akik számára a kereszténység mellett minden szakralitás szinte zsigerileg lényege. Lehetnek ezek szakrális keresztények, szakrális buddhisták vagy akár szakrális táltosok, a lényeg, hogy ők mennek vissza évezredekig. Ebből is látszik, hogy őket újpogányoknak csak a véleményterroristák hívják, ők nem újpogányok, hanem régiszakrálisok.

Nem kérdés, hogy a Szakrális Alkotmányt milyen kasztokra lehet építeni. Ezek nincsenek sokan, de annál szakrálisabbak meg elitebbek.

A demokrácia tömegterrorizmusa helyett a szakrális elit jó diktatúrája virrad ránk, magyarok!