2010. október 31., vasárnap

A Birodalom ökle

Birodalom mindig volt. Nem tudott felemelkedni egyetlen ország se a földgolyón anélkül, hogy meg ne próbálta volna rákapcsolni a komprádorszivattyút erre a sokat szenvedett kis országra.

Ebből a szemszögből vizsgálódva a magyar történelem menete új fényben világosodik meg. Bármi is történik, csak a következő kérdéseket kell feltenni.

  • Ki képviseli a Birodalmat?
  • Kik a magyarországi ügynökei, a belső ellenség?
  • Kik vezették a küzdelmet a Birodalom ellen? Ők a jók.
  • Milyen színűek voltak a csövei a komprádorszivattyúnak?
Akkor a taxisblokád elemzése összesen ennyi:
  • A Birodalmat az USA képviselte, miután előző képviselője, a Szovjetunió éppen távozni készült.
  • A belső ellenség az SZDSZ volt, továbbá a vele szövetséges Antall József.
  • A Birodalom elleni küzdelmet a bábkormány Antall-kormány nem vállalta fel, így kiírta magát a történelemből.
  • A komprádorszivattyú csövei zöld és vörös színűek voltak. Antallnak lehetősége lett volna, hogy a nukleáris uralmi töltethez vezető zöld vagy vörös vezetéket átvágja. Ha rossz színű vezetéket vág át, felrobban az uralmi töltet és a gombafelhőjének fénye megvilágítja az egész történelmi szuperstruktúrát Desmoulins-től kezdve.
Antall azonban nem vágott át semmit, ez az ő örök bűne. Nade majd most mi. Majd most mi átvágjuk a rendszerváltás uralmi töltetéhez vezető drótokat.

Valamelyiket. Aztán vagy robban, vagy nem.

2010. október 29., péntek

Költségvetés

Na tapírok!

Helyzet van. Egyrészről a tapír egy nemes állat, másrészről meg annak hívok mindenkit, aminek akarok.

A lényeg az, hogy a Reformok, vagyis a Nyámnyilaság kora véget ért, mostantól a Forradalom korában vagyunk. A Nép végre felébredt és tettrekész, aminek a következménye ez a ketharmad, amit azért kaptunk, hogy lesújtsunk a Komprádorszivattyúra és a Belső Kártevőkre. A Népet nem érdekli a jogászkodás, az amúgyis a Nép ellenségeinek a fegyvere, a Nép fegyvere a 20 kilós falbontó kalapács amivel ízlés és vérmérséklet szerint mellbe- vagy fejenbassza a Nép Ellenségeit. Illetve hát mi basszuk fejbe, a Nép által ránk ruházott Feladat által.

A 20 kilós kalapács meg egy ilyen szófordulat, mert a mi fegyverünk a Költségvetés, aki abban benne van az megnézheti magát. Nincs jogászkodás, csak a Nép Érdekének Hatékony Képviselete. Ha a Nép Ellensége vagy, akkor majd beleírjuk a Költségvetésbe az elgőzösítésed. Ha a Nép Barátja vagy akkor beleírjuk a Költségvetésbe a megjutalmazásodat. Nincs felsőbb fórum a Költségvetésnél! Ügyelj rá, hogy jól viselkedj és akkor nem az elgőzösítések, hanem a jutalmazások mellett fog szerepelni a neved.

2010. október 28., csütörtök

A magyar történelem legsötétebb pillanatai

Orbán beszédet mondott, megint. Én pedig rögtön itt vagyok, hogy a beszédében található hazugságokat, fenyegetéseket, rémisztő motívumokat kiássam Önöknek a szövegelemzés módszerével, hogy lássák, miféle szörnyalak kaparintotta kezébe a demokráciát. A demokráciánkat, kedves barátaim.

Rögtön ezzel kezdi: "Mélyen tisztelt Buzek elnök úr! Mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, házelnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves ünneplők!". Ünneplők, mi, megannyi Tiborc az utolsó helyen említve. Bánk bán érezhette így magát, mint én most, amikor Gertrúd a nemzettársaimat, Önöket, kedves barátaim egy holmi Buzek után csak a hatodik helyen említi. Nem akarnék arra célozgatni, mi lett Gertrúd sorsa, csak annyit mondanék, hogy a magyar nép nem tűri a pofonokat.

Ezen kezdés után elemezzünk bele a szövegbe mélyebben. Itt van ez az ártatlannak tetsző mondat: "Ezen a téren, kedves Barátaim, Magyarország állt.". Ha azonban tudjuk, hogy azon a téren I. Szulejmán állt egész seregével, mielőtt bevette volna Budát, a mondat hirtelen sötét értelmet kap. Orbán Szulejmánt tartja Magyarországnak, mert ő szívesebben lenne szultán, mint egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök.

Az igazi reveláció azonban itt következik el: "Mi, akik sorba álltunk 1990-ben, hogy a magunk szögét beleverjük a kommunizmus koporsójába ...". Mindannyian tudjuk, kik verték be a szöget a kommunizmus koporsójába. A kommunisták. Orbán itt elismeri, hogy maga is kommunista. Több bizonyíték nem is kell.

Ja, és magának szavazott meg adócsökkentést is az a tolvaj.

2010. október 22., péntek

Tolvajbanda

Térjünk a tárgyra. Ezek lopnak. Itt 5 milliárdot loptak, ott 50 milliárdot, amott 500 milliárdot. 500 milliárd, jegyzem meg, az annyi, mint a válságadó. A válságadó, ami miatt többet kell fizetnetek a bankban, az áruházban és ami miatt drágább a benzin. A nyugdíjatokat majd csak ezután fogják ellopni, de már rákészültek. Az 2800 milliárdnyi lopás lesz és az is mind Orbán Viktor zsebébe vándorol.

Miért lopnak? Dőre kérdés. Lopnak, mert lophatnak. Ha nem vigyáz rájuk a negyedik, az ötödik és a hatodik hatalmi ág egyszerre - ez mind a sajtó különböző formáiban, a nyomtatott, az elektronikus és az internetes - akkor mindenki lopni fog. Mondjuk megesett, hogy akkor is loptak, amikor a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik hatalmi ág - ez utóbbi én vagyok személyesen - együttesen vizslatta őket, de akkor minden más volt. Egyfelől lopás közben magukon érezhették mind a négy hatalmi ág megrovó tekintetét és ezért elfogta őket a lelkiismeretfurdalás. Ezt első kézből tudom, mert hozzám jártak lelki támaszért a lopás okozta lelkifurdalás enyhítése miatt és én fel is oldoztam őket, diszkontáron. Másfelől akkor minden más volt. Akkor nem nemzeti egyetértés volt, hanem nemzeti egyet nem értés, amikor esendő emberek kormányoztak, akikkel úgy esett meg a lopás, mint más esendő emberekkel a marcipántorta-evés.

Ma azonban minden máshogy van. Ezek itt nem tartanak igényt a négy hatalmi ág szolgálataira, különösen a hetedikre nem. Nekem tehát nincs jobb dolgom, minthogy feltárjam: ezek is lopnak, csak sokkal nagyobb méretekben. Míg az esendők itt-ott elcsentek egy hét- vagy nyolcszámjegyű összeget, addig ezek egész válságadókat lopnak el.

Súlyos lesz az ébredés, pláne annak a másfél-kétmilliónak, akik hittek ezeknek. Másfél-kétmillió zombi lesz lelkibeteg, amikor a százmilliárdok tolvajait becsukják. Pszichózisból való rehabilitálásuk, visszavezetésük a hetedik hatalmi ág befolyása alá komplex, időt rabló feladat lesz. Ha ezt az előző mondatot nem értetted meg, mondom egyszerűbben: hét- vagy nyolcszámjegyű összeg már nem lesz elég. De én akkor is felnövök majd a feladathoz és elvégzem ennek a milliós tömegnek az átképzését. Szarét-húgyért. Akarom mondani, diszkontáron.

2010. október 20., szerda

Csapataink harcban állnak

Mégis, mire számítottatok? A Gonosz és Jó összecsapása olyan biztosan következik el, mint a napfelkelte.

A Birodalom és bennszülött rabszolgái azt hitték, Orbán Viktor személyében sikerült egy kesztyűbábot a trónra ültetniük és folytatódhat a mohó tobzódásuk. Ezt gondolták, de csalatkozniuk kellett. Amikor erre rájöttek, mozgósították Magyarországon állomásozó csapataikat, mert a Két Komprádor megvédése mindennél többet számított. Haderejüket két részre bontották. Két vérszomjas tábornok vezetésével haladtak a seregek. A hadoszlopok közepén egy-egy komprádor, körülöttük birodalmi rohamosztagosok, őket pedig a bennszülött rabszolgahaderő védte. Ezek a szerencsétlenek elárulták hazájukat és néhány csontért vagy ócska lapostévéért cserébe nagykanállal zabálták a birodalmi véleményterrort.

Velük szemben hatalmas, elszánt sereg. Sokan vagyunk, rongyosan, éhezve, immár az utolsó tank benzinért a falig hátrálva. Innen nincs tovább. Vagy benyomunk egyet a Birodalomnak, vagy a harmadik világba csúszunk vissza azáltal, hogy megfosztanak az utolsó hűtőládától, az utolsó Suzuki Swifttől is minket. Lehetett tudni, hogy a csata elkeseredett lesz.

A rongyos sereg fölé tornyosul Ő, a Vezér. A Viktor. Rápillant a két ellenséges seregre és tudja, ez az a pillanat, amiért át kellett vennie az ország vezetését. Elnéz jobbra. Ott vicsorognak a vértől csöpögő karmú brókerhordák, az adósságot szivattyúzó komprádort körülvéve, a véleményterror hideg lehelletét árasztva maguk körül. Viktor tudja, ezeket most békén kell hagyni. Még nem jött el az idő, hogy az elvágjuk az adósság visszafizetésének a szivattyúcsövét. Balra néz. Ott vannak a multik. Ott acsarkodnak magabiztosan. Ott szivattyúzzák a rongyosok pénzecskéjét. 129 Ft egy liter agyonfölözött, kémiailag mérgezett és ráadásul külföldi tejért, ki tudja ezt megfizetni? Azt hiszik, nekik ez jár és a végtelenségig járathatják a komprádorukat. De a Vezér felkiált: hegyibe! És a multik már szűkölve tapasztalják a magyar virtust! Most már nem olyan nagy a szájuk! Bennszülött ranszolgaárulóik fröcsöghetnek, de mindhiába.

Ez bizony jó mulatság, férfimunka volt! A Birodalom egyik serege romokban, menekülve, szűkölve hordja az irháját. A másik még áll, de ki tudja, meddig? A válaszcsapásokra persze számíthatunk, de mi nem rémülünk néhány pofontól. A csatában pofonokat adunk és kapunk, de vereséget nem szenvedhetünk.

Mert ez a harc lesz a végső.

2010. október 16., szombat

Kedves gyerekek

Baszottul csalódtam az egész hülyemagyar társaságban, elitek. A kommer agymosáson átesett felnőttek nem értettek meg. Jó. Lássuk az érettségizőket. Elmondom nekik, diszkontáron, szájbarágósan, erre tömegesen szavaznak a Fideszre.

Levettem a kezemet róluk. Minden reményem a kicsi gyerekekben van és azokban a felnőttekben, akiknek az agya nem fejlettebb egy négyévesnél.

Ennél egyszerűbben én sem tudom.

1. Katasztrófa

Katasztrófa történt és mindenki jól megijedt. Egy ilyen katasztrófa igazán rémisztő dolog, még a hétfejű sárkánynál is ijesztőbb, mivel hétfejű sárkány nincs, iszaplavina pedig van. Az újságírók tudósítani akartak az eseményről, de a kormány parancsára elkergették a helikopterüket, mert a kormány nem akarta, hogy megtudja a világ az igazságot.

2. Orbán

Újabb adókat vetettek ki, ami azt jelenti, hogy apunak és anyunak több pénzt kell kenyérre költenie, tehát nektek nem jut majd csokira. Mindez a kormány miatt van, ami azt akarja, hogy ne rájuk haragudjál a csoki miatt, hanem apura, anyura meg a boltra. Most már remélem tudod, kire kell haragudni.

3. Szabadság

Díjat kapott egy kínai szabadságharcos, mert a szabadságért harcolt. Kínában nincs szabadság, mint nálunk, ezért kell harcolni érte. Nálunk van szabadság. Még.

4. Jövő

Globális felmelegedés van, ezért pusztulnak a teknősök. Ha még melegebb lesz, nekünk is végünk. Ma mit tettél a globális felmelegedés ellen?

2010. október 13., szerda

Bennszülöttek

Úgy állunk itt a vörösiszapban, mint a Jelenések Könyvében a négy élőlény tele szemekkel. Nézünk a sok-sok szemünkkel, de nem látjuk előttünk a hatalmas angyalt, aki hatalmas betűkkel valamit ír az égre.

Majd én felolvasom nektek. Azt írja az angyal az égre, hogy a pusztulás Nyugatról jön. Keleten, Délen és Északon vannak az állatok, de Nyugaton még az állatnál is rosszabb lények élnek. A nyugati ember az az állatnál rosszabb lény. Ő hozta a világra a profitot, meg a globalizációt, ami hatalmas vértócsaként terjed szét a földgolyón, mintha ezernyi hitványul megépített vörösiszaptároló köpte volna oda szörnyű tartalmát.

Ilyet egy szakrális bennszülött nem tenne. A szakrális bennszülött, aki nemnyugaton lakik sose találna ki olyan kegyetlen dolgot, mint a vörösiszap. Jött viszont a nyugati ember, aki kitalálta. Kitalálta és odaöntötte a békés dunántúli tájba a komprádor által kifosztott páriák fölé. Hányavetin besöpörte az extraprofitot a nyugati, globális tőkét csinált belőle, a vörösiszap mérge pedig megmaradt a szegény kifosztott bennszülött magyaroknak lokálisan.

Ha belenézünk a vörösiszapba, a saját hulladék voltunkat látjuk benne. Eladtuk az életterünket egy marék vörösiszapért a nyugati civilizációnak. Ők pedig idejöttek a vörösiszap-gépükkel és módszeresen kiirtanak minket.

Vagy magunkat öngyilkoljuk a nyugati civilizáció vörösiszapjával? Tulajdonképpen olyan mindegy. Ha szakrálisan élnénk, vörösiszap se lenne és akkor nem fogyna a magyar, hanem gyarapodna. Minden egyéb csak művalóság.

2010. október 11., hétfő

Félkar

Na ne őrüljünk már meg.

Jöttünk az agrikultúra sötétségéből és ha ott maradtunk volna, már ki is haltunk volna. Szerencsére azonban időben ugrottunk az ipar világosságába és most itt élvezzük ennek az áldásait, a repülőgépet vagy az alumíniumkanalat. Ingyenebéd viszont nincsen. Ezekért az áldásokért fizetni kell.

Néha vörösiszapárral, például.

Vörösiszapár nem kellemes. Sose mondtam, hogy az lenne. De egyfelől engem nem érint, másfelől olyan falun történt, ami úgyis elsorvadásra van ítélve. Nekünk még katasztrófából is kicsike jut, bazdmeg ez nem egy Csernobil vagy egy cunami, ez egy iszapáracska, ami elvitt másfél falut. Ha Budapestet, az ország köldökét vitte volna el, az pótolhatatlan veszteség lett volna, de Kolompos ... vagy Derecsk ... nehogy már ezek miatt legyen nemzeti gyász.

Kíméletlen verseny dúl a Piacon és ezek a fiúk ott a vörösiszap-gyárban győztesek. Kiálltak a világpiacra és jól pofánverték a versenytársakat. Bátrak voltak, vállalkoztak, beszálltak a Versenybe és megszerezték a világpiac 4%-át. A kurva életbe, tudtok még egy tevékenységet az országban, ami a világpiac 4%-át uralja? Legfeljebb talán a hülyeség. A győzelemnek pedig ára van, a vörösiszap. Ami néha megindul. Majd ügyesebbek leszünk és máskor nem fog.

Ezt az árat én szemrebbenés nélkül megfizetem.

2010. október 10., vasárnap

A bukás

Asztakurva, hogy én mekkora jós vagyok! Ezer éve tépem a számat, hogy ha a Fidesz nem fejezi be és nem hallgat rám, akkor csak bukások sorozatára számíthat. És tessék, be is következett. Totális vereség, hanyadik is? 2002 tavasza óta legalább a nyolcadik fideszzakótól futhatott össze a nyál az ínyenc közönség szájában.

Hogy kúrhatták el ennyire? Összefoglalnám tanulmányban diszkontáron, itt lássunk csak néhány étványgerjesztő részletet.

Kezdjük azzal, hogy a Fidesznek nincs programja, soha nem is volt. Fiúk-lányok, ez így nem mehet tovább. Jelezném, hogy van egy teljesen kész program, az Egy Program, amit csak át kell venni. Ki kell rúgni a barmokat, helyükre független szakértőket kell felfogadni - na persze nem mogyoróért, a havi kétmilkót el lehet felejteni - és beindulhat a láncreakció, amint a reformok elérik a kritikus tömeget.

Aztán a kommunikáció, hát az borzalmas. Már Feri végzete is az volt, hogy nem kommunikált jól, hogy Kóka Janiról ne is beszéljek. Hozzájuk képest a Fidesz kommunikációja még okádékabb. Szar, hogy mást ne mondjak! Hiába jó a szakmunka, ha a kommunikáció egy nagy fos! A mostani narancsos buktánál is világosan látszott: hiába volt Esztergomban minden tuti, ha egyszer úgy kommunikáltak, mint egy varacskos disznó.

Megjegyzem, hogy programszakértő mellett a képességeimet főként kommunikációs szakértői vonalon tudom kibontakoztatni.

2010. október 7., csütörtök

Szeretetjószág

Savanyú a szőlő. Pang annak a megmondóipar, akinek a terméke nem piacképes. Bezzeg aki megállja a helyét a Piaci Versenyben, annak nincsenek ilyen gondjai.

Leltárt kell csinálni, mielőtt a szivattyú mindent kiszív. És ha már leltárt csinálunk, akkor nagyon vigyáznunk kell, ki ne feledjünk valamit.

Egy ország esetén például a humánjavakat.

A Piac és a Verseny fétisisztái egész társadalmakat pusztítanak el azzal, hogy nem veszik figyelembe a humánjavakat. Azt hiszik, hogy minden a pénz meg a kettős könyvelés, holott több dolgok vannak a Főkönyvben, mintsem az ő csekély értelmük álmodni képes.

Azért hanyatlunk, mert a humánjavak nem lettek forintosítva. Ha a szeretetjószág is forintosítva lenne, akkor a Piaci Érdek az lenne, hogy termelődjön több ebből a jószágból, akár a pénztőke kárára is. Így oldaná meg Pacioli kettős könyvvitele a szeretethiányt, egy hozzám hasonló piacfétisiszta így lehet szeretetfétisiszta is egyszerre.

Vegyünk csak egy konkrét példát az országleltárból.

Egy kedves szó: 2000 Ft.

Ez eddig az országleltárból kimaradt. Nem lehetett piaci alapon kedvesszó-kampányt indítani, mert a kedves szónak nem volt ára. Most, hogy van ára, be lehet írni a követel rovatba és az ilyen leltár fölött a Piac már mondhat ítéletet. Be lehet szállni a Versenybe, hogy ki mond több kedves szót minél kisebb fajlagos költséggel. Ki lehet számolni, ér-e annyit egy kínai kedves szó, mint amennyivel kevesebbe kerül.

És akkor mindannyian büszkén felvállalhatjuk, hogy az élet szerintünk egy kíméletlen Verseny egy bazinagy Piacon.

2010. október 6., szerda

Mappetsó

Elég volt, abbahagyom. Ebben a milliőben gyöngyöt disznók elé a megmondás. Most egy rövid ideig teljesen mással akarok foglalkozni, nem véleményformálással. Nem végleges az elhatározás, csak most egy rövid ideig nincs fizetőképes kereslet arra, amit én a Piacra tudok tenni. Válság van a megmondóiparban.

Mást akarok csinálni.

Gyerekeknek akarok politikai napilapot csinálni.

Tarlós finanszírozhatná is.

2010. október 4., hétfő

Paraziták

Ki az Ellenség? Napnál is világosabban látszott ez az európai történelemben párját ritkító választási küzdelem végjátékában.

Az ország vérén élősködő, bosszúszomjas paraziták azt remélték, hogy országrontó tevékenységüket tovább folytathatják az önkormányzatokat használva bázisul a nemzet életfájának rágására. A kisemmizettségben, megnyomorítottságban is büszke magyar faj csattanós pofont küldött nekik. De ők nem adták fel. Továbbra is itt fertőznek, itt pusztítják a lelkeket függetlennek és barátnak álcázva magukat. Az Ellenség tehát itt van körülöttünk. Cinikus, hitetlen poénkodás álcázza a szellemi vírusokat, melyeket baráti álarc mögül hintenek a máslelkűek. Legyetek ezért extra óvatosak és ne a nagyhangú fogadkozásoknak higgyetek, csakis a megérzéseteknek. Ha úgy érzitek, az Ellenség befurakodott közénk, ne habozzatok odacsapni.

De mindez semmi a kisebbségekhez képest.

A kisebbségeket ösztönösen félelemmel tölti el a kiegyenesedett magyar gerinc látványa. Egymást keresik perverz szövetségben. Vannak az egyikfajta kisebbségiek, akik a pénzoligarchia világát tartják ellenőrzés alatt. Ezek bújtogatják és pénzelik a másikfajta kisebbségieket, akik a piszkos munkát végzik el. Verés, megfélemlítés, sötét lyukakban fertőzés, csürheként tombolás, erre alkalmasak azok, akik kiszaporodják a gerincmagyarokat a saját országukból.

Nyissátok ki az ablakot és füleljetek bele az éjszakába. Ha igaz magyarok vagytok, halljátok majd, ahogy együtt nyüszítenek az országrabló paraziták és a magyarok kiirtására uszuló kisebbségek. Már nem kell sok idő és megindulnak.

Készen álltok, hogy véres leckét adjatok nekik? Kezeket a magasba!

2010. október 2., szombat

Rendszerszint

Most, hogy mindjárt vége van a 8 éve tartó kampányoknak, ideje, hogy elkezdjünk komolyan beszélni.

Van a Nyugat meg a fejlettség. Meg ezen kívül van a Kelet, az ugar meg a mocsár.

Hogyan csúsztunk idáig? Alaposan analizálva a Nyugat és a Kelet közötti különbségeket egyből szembetűnik, hogy a Fejlett Nyugaton van ingatlanadó, a Mucsai Keleten pedig nincs ingatlanadó.

A megoldás ezek után egyértelmű: ingatlanadó vagy halál! Más, logikus érvek is vannak, miért az ingatlanadó a kibontakozás rendszerszintű záloga.

A Piac és a Verseny jó. Sajnos azonban olyan mellékhatása is van, hogy a Verseny az adók terén azt jelenti, hogy ha valahol csökken az adó, akkor odamegy az üzlet. Emiatt a Verseny szempontjából haladó az egykulcsos adó, de ügyelnünk kell, nehogy emiatt egy ámokfutó menetrend pályájára kerüljön az ország.

Úgy igazságos, hogy ha csökken egy adó, akkor azt kompenzálja egy másik.

És most jöjjenek újabb pontjaim.

  1. Az adócsaló minimálbéresek palotákban élnek. Az ingatlanadó bevezetése után nem tehetik majd meg, hogy kikerüljék a közösbe való adakozást.
  2. A föld ára azért alacsony Magyarországon, mert nincsen megadóztatva. Ha meg lenne adóztatva, egyből megnőne az ára, ami nagy lépés lenne a Nyugat felé. Ingatlanadót a termőföldre is!
  3. Az ingatlanadózás egy csomó hivatalnoknak ad munkát, ami csökkenti a munkanélküliséget és végre lehetőséget nyújt arra, hogy egy csomó hivatalnokot kirúgjunk a vízfejként működő települési önkormányzatoktól hatékonyabb járási önkormányzatokká alakítva őket, amelyek elviselik az ingatlanadót beszedő hivatalnokok magas költségét.

Ezen változások mindegyike rendszerszinten rengeti meg a magyar ugart.