A bukás

Asztakurva, hogy én mekkora jós vagyok! Ezer éve tépem a számat, hogy ha a Fidesz nem fejezi be és nem hallgat rám, akkor csak bukások sorozatára számíthat. És tessék, be is következett. Totális vereség, hanyadik is? 2002 tavasza óta legalább a nyolcadik fideszzakótól futhatott össze a nyál az ínyenc közönség szájában.

Hogy kúrhatták el ennyire? Összefoglalnám tanulmányban diszkontáron, itt lássunk csak néhány étványgerjesztő részletet.

Kezdjük azzal, hogy a Fidesznek nincs programja, soha nem is volt. Fiúk-lányok, ez így nem mehet tovább. Jelezném, hogy van egy teljesen kész program, az Egy Program, amit csak át kell venni. Ki kell rúgni a barmokat, helyükre független szakértőket kell felfogadni - na persze nem mogyoróért, a havi kétmilkót el lehet felejteni - és beindulhat a láncreakció, amint a reformok elérik a kritikus tömeget.

Aztán a kommunikáció, hát az borzalmas. Már Feri végzete is az volt, hogy nem kommunikált jól, hogy Kóka Janiról ne is beszéljek. Hozzájuk képest a Fidesz kommunikációja még okádékabb. Szar, hogy mást ne mondjak! Hiába jó a szakmunka, ha a kommunikáció egy nagy fos! A mostani narancsos buktánál is világosan látszott: hiába volt Esztergomban minden tuti, ha egyszer úgy kommunikáltak, mint egy varacskos disznó.

Megjegyzem, hogy programszakértő mellett a képességeimet főként kommunikációs szakértői vonalon tudom kibontakoztatni.