A magyar történelem legsötétebb pillanatai

Orbán beszédet mondott, megint. Én pedig rögtön itt vagyok, hogy a beszédében található hazugságokat, fenyegetéseket, rémisztő motívumokat kiássam Önöknek a szövegelemzés módszerével, hogy lássák, miféle szörnyalak kaparintotta kezébe a demokráciát. A demokráciánkat, kedves barátaim.

Rögtön ezzel kezdi: "Mélyen tisztelt Buzek elnök úr! Mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, házelnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves ünneplők!". Ünneplők, mi, megannyi Tiborc az utolsó helyen említve. Bánk bán érezhette így magát, mint én most, amikor Gertrúd a nemzettársaimat, Önöket, kedves barátaim egy holmi Buzek után csak a hatodik helyen említi. Nem akarnék arra célozgatni, mi lett Gertrúd sorsa, csak annyit mondanék, hogy a magyar nép nem tűri a pofonokat.

Ezen kezdés után elemezzünk bele a szövegbe mélyebben. Itt van ez az ártatlannak tetsző mondat: "Ezen a téren, kedves Barátaim, Magyarország állt.". Ha azonban tudjuk, hogy azon a téren I. Szulejmán állt egész seregével, mielőtt bevette volna Budát, a mondat hirtelen sötét értelmet kap. Orbán Szulejmánt tartja Magyarországnak, mert ő szívesebben lenne szultán, mint egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök.

Az igazi reveláció azonban itt következik el: "Mi, akik sorba álltunk 1990-ben, hogy a magunk szögét beleverjük a kommunizmus koporsójába ...". Mindannyian tudjuk, kik verték be a szöget a kommunizmus koporsójába. A kommunisták. Orbán itt elismeri, hogy maga is kommunista. Több bizonyíték nem is kell.

Ja, és magának szavazott meg adócsökkentést is az a tolvaj.