Félkar

Na ne őrüljünk már meg.

Jöttünk az agrikultúra sötétségéből és ha ott maradtunk volna, már ki is haltunk volna. Szerencsére azonban időben ugrottunk az ipar világosságába és most itt élvezzük ennek az áldásait, a repülőgépet vagy az alumíniumkanalat. Ingyenebéd viszont nincsen. Ezekért az áldásokért fizetni kell.

Néha vörösiszapárral, például.

Vörösiszapár nem kellemes. Sose mondtam, hogy az lenne. De egyfelől engem nem érint, másfelől olyan falun történt, ami úgyis elsorvadásra van ítélve. Nekünk még katasztrófából is kicsike jut, bazdmeg ez nem egy Csernobil vagy egy cunami, ez egy iszapáracska, ami elvitt másfél falut. Ha Budapestet, az ország köldökét vitte volna el, az pótolhatatlan veszteség lett volna, de Kolompos ... vagy Derecsk ... nehogy már ezek miatt legyen nemzeti gyász.

Kíméletlen verseny dúl a Piacon és ezek a fiúk ott a vörösiszap-gyárban győztesek. Kiálltak a világpiacra és jól pofánverték a versenytársakat. Bátrak voltak, vállalkoztak, beszálltak a Versenybe és megszerezték a világpiac 4%-át. A kurva életbe, tudtok még egy tevékenységet az országban, ami a világpiac 4%-át uralja? Legfeljebb talán a hülyeség. A győzelemnek pedig ára van, a vörösiszap. Ami néha megindul. Majd ügyesebbek leszünk és máskor nem fog.

Ezt az árat én szemrebbenés nélkül megfizetem.