A világ rákja

Az emberiség egy rák a Földön. Először mindent megzabál, majd elpusztítja a környezetét, végül azzal maga is elpusztul.

Ez egy kicsit kemény így, nemde? Bele az olvasó arcába, hogy hé te ott, te nem egy olvasó vagy, hanem egy kiirtandó betegség. Oké, enyhítek rajta egy kicsit: a kedves olvasó azért betegség, mert egy világfaló parazita hatalmának engedelmeskedik. A kedves olvasó azt hiheti, hogy azt csinál, amit akar, sőt, a demokrácia által még a főhatalomban is részt vesz, de ez ámítás és hazugság. Valójában a világpusztító világerő uralkodik azáltal, hogy képeket vetít és ezzel megmondja, hogy mit gondoljunk. Ha pedig valaki megpróbálja leleplezni, arra a törvény szigora sújt le. Óvatosságból nem mondhatom meg, hogy melyik paragrafus, de azt hiszem, értjük egymást.

A világpusztító világerőt védő paragrafus.

Ezek után lássuk a bevándorlókat.

Már beszéltem a bevándorlókról, de ismétlés a tudás anyja. A bevándorlók jönnek, sokan vannak és másképp néznek ki, mint mi. Ebből az ember azonnal gyaníthatja, hogy itt ismét a világpusztító világerő ténykedik. És valóban. Úgy kezdődött, hogy a Nyugat ment ki a világba, természetesen nem a saját szakrális elitje parancsára, hanem a világparazita mondta neki. Kiment, ezzel bevándorolt más népek életterébe. Ott szétrombolta a szakralitást, minek eredményeképpen az egész világ egy nagy romhalmaz, egy deszakralizált pép lett szakrális szempontból. Most a deszakralizált néptömegek össze-vissza kóvályognak a világban, ahelyett, hogy szépen ülnének a fenekükön és imádnák a Vezérüket.

Ott van például Tunézia is, akik milyen jól megvoltak, amíg a pusztító világparazita meg nem puccsolta  bölcs vezérüket. Most rendetlenség van ott, békétlenség és nem szűrik ki a bevándorlókat, hanem éppen tovább engedik. Felénk.

Mi pedig harcolunk a világ ellen, ahelyett, hogy a világ harcolna a főparazita ellen. Így nem fogunk túlélni, ezt megmondom nagyon határozottan. Vagy mi pusztítjuk el a globális rákot, vagy az minket. Vagy-vagy.

Akármit is mond a büntető törvénykönyv. Amit egyébként szintén a világfalók írtak.

A sors keze

Minden történelmi esemény egy korábbi történelmi eseményre épül. A magyar nemzet esetén ezt úgy mondhatjuk, hogy minden nemzeti sorstragédia egy korábbi nemzeti sorstragédiára épül. Vegyük csak a legutolsó nemzeti sorstragédiát.

Orbán Viktor évet értékelt.

Ebből az eseményből visszafelé láncba fűzve a nemzeti sorstragédiákat a demokrácia kitörésétől Jaltán át eljutunk Trianonig. Megannyi kataklizmikus történés. Trianonban valakik eldöntöttek, ennek eredményeképpen 1945-ben létrejött az IMF, ami a magyarságra kényszerítette a szocializmust. Amely szocializmus igazából turbókapitalizmus volt és amikor az IMF elérkezettnek látta az időt, akkor ránk szabadította a demokráciát, ami 20 évig pusztított. Mindaddig, amíg a nemzet 90%-os egységbe forrva egy hatalmas forradalom és szabadságharccal el nem kente a demokrácia véres száját.

Ezt a forradalom és szabadságharcot foglalta most össze a Miniszterelnök Úr.

Megértettük-e azonban nemzeti szinten a minket sújtó nemzeti sorstragédiák okát? Nem úgy tűnik. Tízmillió magyar tizenötmilliót gondol arról, hogy miért rossz nekünk folyamatosan ahelyett, hogy egyet gondolna és a globális, történelmi SZDSZ-t, a vezér mögüli kihátrálást és a demokráciát nevezné meg nyomorúságának okozójául egyhangúlag. Így aztán hadakozunk jobbra-balra, szabadságharcolunk és utána építkezünk, miközben a nemzeti gyökereket rágcsáló nyomoroncok nincsenek pofánverve.

Most, ebben a pillanatban is új Trianonra készülnek, e felől ne legyenek kétségeink. Ilyen körülmények között szó sem lehet békés építkezésről, kizárólag a létharc folytatásáról.

Szükségszerűség

Kezdjük akkor a szaporodással.

Van a szaporodás, mint biológiai szükségszerűség. Ennek a tetején azonban van a tradícionálisan szakrális társadalomszövet létrendszere, ami csak akkor engedi szaporodni a társadalmi egyedeket, ha erre a feltételek adottak. Például jó a termés, sok a mammut - szaporodás van. Rossz a termés, mert megette a mammut - nincs szaporodás. Nem is fordult ezért elő a tradícionálisan szakrális birodalmak története során, hogy népességfelesleg miatt tömeges migráció történt vagy háborúk törtek volna ki.

Így ment ez az ember létezésének évezredei alatt háborítatlanul, amíg meg nem jelent a Nyugat. A Nyugat a következőképpen roncsolta szét a tradícionálisan szakrális társadalomszövetet. Egyfelől lehetővé tette, hogy emberek tömegei jussanak el a világ legkülönbözőbb tájaira. Ilyen Magyarország esetében csak akkor fordult elő korábban, ha a Birodalom megpróbálta rátenni a szőrös mancsát a világ ezen kulcscsataterére. Ilyen eset volt a népvándorlás, a tatárjárás, a török hódoltság vagy a demokrácia eljövetele. A honfoglalás nem volt ilyen eset, mivel ekkor csak hazatértünk oda, ahol korábban 3000 éven keresztül laktunk.

Tehát van a fékevesztett utazgatása az embereknek, amit a Nyugat tesz lehetővé. A Nyugat még ezen kívül kizsákmányol, elszállítván a javakat és az emberi erőforrásokat Nyugatra - sajnos, nem engem, ezért vagyok kénytelen ezeket a nyugatszidalmazó dörgedelmeket erre a médiafelületre ömleszteni. Pedig olyan könnyű lenne engem megvásárolni egy nyugati egyetem professzori állásával ...

Lényegre.

A Nyugat még ennek a tetejében társadalomszövetet is rombol, ami a tradícionálisan szakrális társadalomszövet finoman hangolt szaporodási mechanizmusát is szétzúzza. Vagyis most nem csak akkor van szaporodás, ha jó a termés, hanem mindig. Tradícionálisan szakrális aranykoroktól eltérően nem egyszerűen szaporodás van, hanem ezek a szaporodottak életben is maradnak, mert nem halnak éhen, nem irtja ki őket a betegség, de még háború se végez velük. Így aztán ezek a hordák útra kelhetnek, "hála" a fékevesztett utazgatásnak, amit a Nyugat tett lehetővé és hamarosan itt dörömbölnek a kerti lakom ajtaján, hogy ők is vennének az eprestálból.

Na, az lesz egy olyan létkatasztrófa, amit még nem látott a világ. Mindez a Nyugat miatt. Ha nem teszünk valamit mi, tradícionálisan szakrálisak, akkor pusztán Nigériából annyi ember özönlik ránk, mint egész Európa lakossága most.

Addig egyétek az epret, amíg a Nyugat által ránk szabadított léthordák fel nem zabálják. Én szóltam.