A sors keze

Minden történelmi esemény egy korábbi történelmi eseményre épül. A magyar nemzet esetén ezt úgy mondhatjuk, hogy minden nemzeti sorstragédia egy korábbi nemzeti sorstragédiára épül. Vegyük csak a legutolsó nemzeti sorstragédiát.

Orbán Viktor évet értékelt.

Ebből az eseményből visszafelé láncba fűzve a nemzeti sorstragédiákat a demokrácia kitörésétől Jaltán át eljutunk Trianonig. Megannyi kataklizmikus történés. Trianonban valakik eldöntöttek, ennek eredményeképpen 1945-ben létrejött az IMF, ami a magyarságra kényszerítette a szocializmust. Amely szocializmus igazából turbókapitalizmus volt és amikor az IMF elérkezettnek látta az időt, akkor ránk szabadította a demokráciát, ami 20 évig pusztított. Mindaddig, amíg a nemzet 90%-os egységbe forrva egy hatalmas forradalom és szabadságharccal el nem kente a demokrácia véres száját.

Ezt a forradalom és szabadságharcot foglalta most össze a Miniszterelnök Úr.

Megértettük-e azonban nemzeti szinten a minket sújtó nemzeti sorstragédiák okát? Nem úgy tűnik. Tízmillió magyar tizenötmilliót gondol arról, hogy miért rossz nekünk folyamatosan ahelyett, hogy egyet gondolna és a globális, történelmi SZDSZ-t, a vezér mögüli kihátrálást és a demokráciát nevezné meg nyomorúságának okozójául egyhangúlag. Így aztán hadakozunk jobbra-balra, szabadságharcolunk és utána építkezünk, miközben a nemzeti gyökereket rágcsáló nyomoroncok nincsenek pofánverve.

Most, ebben a pillanatban is új Trianonra készülnek, e felől ne legyenek kétségeink. Ilyen körülmények között szó sem lehet békés építkezésről, kizárólag a létharc folytatásáról.