A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 9., kedd

A sors keze

Minden történelmi esemény egy korábbi történelmi eseményre épül. A magyar nemzet esetén ezt úgy mondhatjuk, hogy minden nemzeti sorstragédia egy korábbi nemzeti sorstragédiára épül. Vegyük csak a legutolsó nemzeti sorstragédiát.

Orbán Viktor évet értékelt.

Ebből az eseményből visszafelé láncba fűzve a nemzeti sorstragédiákat a demokrácia kitörésétől Jaltán át eljutunk Trianonig. Megannyi kataklizmikus történés. Trianonban valakik eldöntöttek, ennek eredményeképpen 1945-ben létrejött az IMF, ami a magyarságra kényszerítette a szocializmust. Amely szocializmus igazából turbókapitalizmus volt és amikor az IMF elérkezettnek látta az időt, akkor ránk szabadította a demokráciát, ami 20 évig pusztított. Mindaddig, amíg a nemzet 90%-os egységbe forrva egy hatalmas forradalom és szabadságharccal el nem kente a demokrácia véres száját.

Ezt a forradalom és szabadságharcot foglalta most össze a Miniszterelnök Úr.

Megértettük-e azonban nemzeti szinten a minket sújtó nemzeti sorstragédiák okát? Nem úgy tűnik. Tízmillió magyar tizenötmilliót gondol arról, hogy miért rossz nekünk folyamatosan ahelyett, hogy egyet gondolna és a globális, történelmi SZDSZ-t, a vezér mögüli kihátrálást és a demokráciát nevezné meg nyomorúságának okozójául egyhangúlag. Így aztán hadakozunk jobbra-balra, szabadságharcolunk és utána építkezünk, miközben a nemzeti gyökereket rágcsáló nyomoroncok nincsenek pofánverve.

Most, ebben a pillanatban is új Trianonra készülnek, e felől ne legyenek kétségeink. Ilyen körülmények között szó sem lehet békés építkezésről, kizárólag a létharc folytatásáról.

2012. augusztus 15., szerda

Alap és felépítmény

A Viktor megint belecsapott a szószba és most mindenki arról beszél, amit a demokráciáról mondott. Arról beszél a fűszeres, az utcaseprő, a postás, de még a globálliberalizmustól agymosott értelmiségiek is arról beszélnek. Itt az idő, hogy tűéles logikával rendet tegyek a fejekben.

A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.

A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.

A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.

A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.

Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?

2011. január 5., szerda

A számok nyelvén

Azt hiszitek, a szovjetek vagy 1956 rossz volt? A számok nyelvén vizsgálva kiderül, hogy nem. A véleményterroristák nektek azt hazudták, hogy 1945-ben a szegénység és az elnyomás érkezett az országba. Pedig ha megnézzük a statisztikákat, olyan gazdagodást látunk, ami sohase volt a magyar történelemben. Ha valakinek 1945-ben csak egy vájlingja volt, 1978-ban joggal számíthatott 8 vájlingra. És mi a helyzet ma? A multik garázdálkodásának eredményeképpen kinek van ma 8 vájlingja? Neked mennyi van? Egy? És neked? Egy se?

Idáig süllyedtünk.

Ez nem azért van, mert a szovjetek olyan rendesek lettek volna. Ők is a Birodalom aktuális képviselői voltak, mint az utána következő globálgazdi. Míg azonban a szovjetek lúzerek voltak és a magyar nemzet ellen viselt háborújuk ellenére virágzás volt és vájlingsokszorozódás, addig az új globaloböllérek sokkal kegyetlenebb fegyvert vetettek be.

A demokráciát.

Csak annyit mondok, hogy Aczél György és Soros György voltak.