Minden történelmi esemény egy korábbi történelmi eseményre épül.
A magyar nemzet esetén ezt úgy mondhatjuk, hogy minden nemzeti
sorstragédia egy korábbi nemzeti sorstragédiára épül. Vegyük csak a
legutolsó nemzeti sorstragédiát.
Orbán Viktor évet értékelt.
Ebből az eseményből visszafelé láncba fűzve a nemzeti sorstragédiákat a demokrácia kitörésétől Jaltán át
eljutunk Trianonig. Megannyi kataklizmikus történés. Trianonban valakik
eldöntöttek, ennek eredményeképpen 1945-ben létrejött az IMF, ami a magyarságra kényszerítette a szocializmust. Amely szocializmus igazából turbókapitalizmus volt és amikor az IMF elérkezettnek látta az időt, akkor ránk szabadította a demokráciát,
ami 20 évig pusztított. Mindaddig, amíg a nemzet 90%-os egységbe forrva
egy hatalmas forradalom és szabadságharccal el nem kente a demokrácia
véres száját.
Ezt a forradalom és szabadságharcot foglalta most össze a Miniszterelnök Úr.
Megértettük-e azonban nemzeti szinten a minket sújtó nemzeti
sorstragédiák okát? Nem úgy tűnik. Tízmillió magyar tizenötmilliót
gondol arról, hogy miért rossz nekünk folyamatosan ahelyett, hogy egyet
gondolna és a globális, történelmi SZDSZ-t,
a vezér mögüli kihátrálást és a demokráciát nevezné meg nyomorúságának
okozójául egyhangúlag. Így aztán hadakozunk jobbra-balra,
szabadságharcolunk és utána építkezünk, miközben a nemzeti gyökereket
rágcsáló nyomoroncok nincsenek pofánverve.
Most, ebben a pillanatban is új Trianonra készülnek, e felől ne legyenek
kétségeink. Ilyen körülmények között szó sem lehet békés építkezésről,
kizárólag a létharc folytatásáról.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 9., kedd
A sors keze
2012. augusztus 15., szerda
Alap és felépítmény
A Viktor megint belecsapott a szószba és most mindenki arról beszél, amit a demokráciáról mondott. Arról beszél a fűszeres, az utcaseprő, a postás, de még a globálliberalizmustól agymosott értelmiségiek is arról beszélnek. Itt az idő, hogy tűéles logikával rendet tegyek a fejekben.
A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.
A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.
A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.
A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.
Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?
A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.
A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.
A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.
A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.
Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?
2011. január 5., szerda
A számok nyelvén

Idáig süllyedtünk.
Ez nem azért van, mert a szovjetek olyan rendesek lettek volna. Ők is a Birodalom aktuális képviselői voltak, mint az utána következő globálgazdi. Míg azonban a szovjetek lúzerek voltak és a magyar nemzet ellen viselt háborújuk ellenére virágzás volt és vájlingsokszorozódás, addig az új globaloböllérek sokkal kegyetlenebb fegyvert vetettek be.
A demokráciát.
Csak annyit mondok, hogy Aczél György és Soros György voltak.
Címkék:
demokrácia,
globaloböllér,
számmisztika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)