Mit mondana Hamvas Béla, ha látná a mai politikai élet létroncsoló dáridóját? Minden bizonnyal azt mondaná, hogy tessék, ide vezet, ha a szellemi beavatottság alacsonyabb szintjén vegetáló konzumidióták kedvére kell tenniük a vezetőknek, ahelyett, hogy a magasabb szintű szellemiséggel foglalkozhatnának.
Ha megszavaztattuk volna a 1400-ban a spanyol királyság konzumidiótáit, hogy létezik-e Amerika, mire szavaztak volna? Arra szavaztak volna, hogy nem létezik, ami teljességében megmutatja, mennyit kell adnunk a konzumidióták véleményére. Ők alacsonyabb szellemi szinten léteznek, nagyjából a nádi poszáta és a sündisznó létnívója között félúton, a véleményük is annyit ér, mint a nádi poszátáé vagy a sündisznóé. Elképzeléseik a világegyetem természetéről látatlanul is sutba dobhatók.
Jól mondta Hamvas Béla: a politikus hallgasson inkább arra, aki közelebb van a végső igazság keresésében a célhoz. Vagyis rám. Ezt mondaná Hamvas Béla is, ha élne. Mivel azonban nem él, inkább idézem gondolatait a francia forradalomról. Hamvas szerint sose bizonyosodott be világosabban, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség egy gyilkos téveszme, mint a francia forradalomban.
Az aranykorban, amit szintén Hamvas Béla tételezett, nem volt szükség szabadságra, egyenlőségre és testvériségre. Akkor a jóságos és bölcs filozófuskirályok vezetését önként fogadta el az alacsonyabb szellemi szinten álló plebs. Ma azonban jóságos és bölcs filozófuskirályok helyett a tömegemberek véleményét figyelő politikaipari holdingok tobzódnak, így aztán különösen nagy szükség van az én véleményem kikérésére.
Ez most nem történt meg, jelezném. Így aztán nem lesz igazságra támaszkodó politikai többség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése