Én és a Nyugat

Magyarország és az EU kapcsolatát kezdjük talán a pozsonyi csatától.

A pozsonyi csatában fordult először elő, hogy a Nyugat - ezúttal német lovagok képében - megpróbálta rátenni a kezét a 3000 éve szakrális magyar földre. Akkor kemény leckét kaptak elődeinktől, hogy mi jár a földrablóknak, de mintha valami bizarr Stockholm-szindróma áldozatai lettünk volna, a magyarság elkezdett nyugat felé kacsingatni. Addig-addig kacsingatott, míg a Nyugat megfertőzött minket a katolicizmussal, a pénzzel, a reneszánsszal, az ipari forradalommal, a kapitalizmussal és végül a demokráciával. Ezek a borzasztó mételyek pedig fellazították a nemzeti egységet és a Nyugat karmaiba vetettek minket.

A bomlasztás eredményeképpen a Nyugat végiggázolt rajtunk Dózsa György, a törökök, a Habsburgok, az antant (a hozzá tartozó Trianonnal), a náci Németország, a Szovjetunió és az Európai Unió képében. Valahányszor végiggázolt, mindig legalább hatszor annyit vett el, mint amennyit adott. Nem volt ez másképp az Európai Unióval se.

Az Európai Unió tombolása eredményeképpen itt állunk egy újabb Mohács, egy újabb Trianon, egy újabb III. Köztársaság küszöbén. Nem egyedül állunk ott. Velünk áll ott egész Dél- és Kelet-Európa, a potenciális szövetségeseink. Velünk szemben ott az Európai Unió privilegizált kemény magja. A buzgárelmélet alkalmazásával világos, mint a Nap, hogy ők vették el, ami nekünk jár, a jussot.

Hát veszed ám a kurv'anyádat, hogy a lánglelkű költőt idézzem.

Most, hogy látjuk a mélyszerkezetet, mit lehet itt tenni? Ilyenkor jogosan buzog fel a magyar kebelben a felháborodás, hogy hát verjük be a lopók arcát egy bütyökmagkóró acélossá szívósodott bugavirágzatával. Megtettük, győztünk. Sajnos a játékelmélet eredményeképpen egy “lose-lose” helyzet alakult ki, magyarul a Birodalom csak röhögött a pirruszi vereségén.

Próbáljunk hát valami mást.

Próbáljuk ki azt, hogy maradunk birodalmi alávetettségben, de úgy, hogy az nekünk jó legyen. Vagyis a Birodalom nem szól bele abba, hogyan kovácsoljuk egybe a nemzeti egységet, továbbá szemet huny afelett, hogy megszerezzük, ami jár. Példátlan változás ez: a magyarok nyugatra kacsingatása helyett ezentúl majd a Nyugat kacsingat a magyarságra.

Eme nemzetstratégiai program zászlaja alá hívok minden elitet. Aztán majd ha együtt vagyunk a zászló alatt, akkor szólunk a Nyugatnak, hogy lehet kacsingatni.