Viktor tanítványom drámai erejű kiáltványban hívta harcba az egész magyarságot. Így rikoltott metsző hangja a szélbe: "ütött az óra, mozdulni kell az adósság ellen mert ha nem fizetjük ki az adósságot, életünk végéig fizethetjük az adósságot".Most esett le neki a tantusz, bár még mindig nem az adósságszivattyú aljáig. Vizsgáljuk meg a helyzet mélyszerkezetét és bontsuk ki, amit Viktor (a tanítványom) nem bontott ki. Ehhez azonban végig kell mennünk a Nyugat történetén.
Kicsi korában a Nyugat még nem gondolt kizsákmányolásra. Békésen játszogatott a fakarddal meg a fakéreg-hajóval, hanem egyszer csak rájött, hogy fakardjával lecsaphatja a mellette játszadozó szakrális civilizációkat. Először karddal csapta le őket, aztán ágyúnaszáddal, aztán földbérleti szerződéssel, végül komprádorszivattyúval.
Ugye ismerős? "Felszabadítóink" ugyanezt művelik velünk is. Csak míg Kína és India visszatalált szakrális alapjaihoz, addig mi a kereskedelmi tévék kultúrszennyétől elkábítva saját magunk tettük a nyakunkba a rabigát és önszántunkból váltunk a Nyugat gyarmatává.
Az a devizahitel úgy van kitalálva, hogy sohase tudjuk visszafizetni. Nemzettörzsi céljainkat nem tudjuk megvalósítani, amíg a szivattyúzás folyik. Egyszerűbben szólva kiirtanak minket, mint a dodómadarakat (szintén a mohó nyugatiak voltak).
Csak egyképpen élhetünk túl: ha felvesszük a fegyvert és kíméletlen háborút indítunk. Előre megmondom, nem lesz kéjhömpöly. Csak vért, verítéket és könnyeket ígérhetek. Előfordulhat, hogy nem lesz mit enni és nem lesz fűtés. De valahogy majd kibírjuk. Az egri vár védői is kibírták és most hálatelt szívvel emlékszünk a hősökre.
Úgyhogy nyifogást lehet abbahagyni és lehet folytatni a lapátolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése