2011. január 20., csütörtök

Pénz, Életenergia, Pusztító Világerő

Üdvözletemet küldöm az elveszett szakralitást kereső olvasóknak, én, aki itt és most KGB barátom kedves kérésének engedve mutatok nektek fényt és a kivezető utat.

Először is egy alapvető tévedést szeretnék tisztázni, amelyet sajnos jó szándékú emberek is terjesztenek, ezáltal egyébként sajnos maguk is a Birodalom infernális tervét elősegítve, szóval, hogy a pénz és általában az anyagi világ a szakralitással állna szemben. Tegyük tisztába a dolgot, a pénz az ontológiai létenergia egyik megnyilvánulási formája, vagyis, ha utálatosnak tekintjük, akkor éppen azt érjük el, hogy a magyarság létenergiájának egy részét a Pusztító Világerő kezére játsszuk át. A magyarság létenergiája pedig egy olyan látszólag kimeríthetetlen forrás, amelyből a Pusztító Világerő gigantikus komprádorszivattyúi a működésükhöz szükséges energiát igyekeznek kinyerni.

A pénzzel kapcsolatban legyünk tisztában azzal, hogy az apostoli szent királyink közé tartozó III.Béla is veretett pénzt. Közbevetőleg megjegyezném, hogy III. Béla egyébként annyira kiváló és szent ember volt, hogy a Kelet nagy szakrális államának, a Bizánci Császárság élére is őt választották ki. Azonban a már akkor is jelen lévő Birodalom ügynökei végül egy érdekeiket maximálisan kiszolgáló komprádor-ügynököt juttattak a trónra, majd amikor az ontológiai létalapjaiban fenyegetett bizánci nép bátor tagjai tüntetésekkel és a tiltakozás más formáival ellehetetlenítették az uralmát akkor a westernglobalizáció erői kivillantották agyaraikat és a közvetlen katonai megszállás mellett döntöttek. Elpusztítva ezzel a Kelet nagy szakrális államát és nem mellesleg megnyitva az utat a Birodalom következő képviselőjének a globalista török szultánnak az utat Európa szívcsakrája felé. Ezt most csak így közbevetőleg jegyeztem meg, hogy mindenki érezze át, milyen kegyetlen eszközöket alkalmaz, az egyébként meg-megroppanó Birodalom azokkal szemben, akiket az ellenségeinek vél.

Naszóval pénz, ezt az eszközt már a középkori szakrális renden alapuló monarchiák is alkalmazták, ugyanis elég könnyen belátható, hogy az ökoszociális gazdaság alapvető elemei a természettel való szoros kapcsolatot jelképező föld és a hegesztőtrafó milyen nehezen szállíthatóak, ha mondjuk a magyar nemzet tagjai esetleg fagylaltozni kívánnának. Közbevetőleg megjegyezném, hogy a ma kapható krémfagylalt kifejlesztésében a hírhedten neoliberális, háborús uszító vegyész-politikus is tevékeny szerepet vállalt. Ez az úgynevezett "termék", jellemző a neoliberális gondolkodásra, hogy az élet nélkülözhetetlen feltételeit jelentő élelemre is csupán, mint profittermelésre alkalmas termékként képes tekinteni, mely jelenség a modernizmus értékvesztéséből ered, de a posztmodern nihilizmusban éri el csúcspontját, szóval ez az állítólagos termék abban tér el a természetbe illeszkedő eredeti fagylalttól, hogy jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz levegőt. Vagyis lényegében a neoliberális tőke a puszta levegőt, amelyhez való jogot állítólag az alkotmány garantálja, színleg, szóval a puszta levegőt is a saját hasznára privatizálná. De vissza a pénzhez és a szakrális monarchiához. Szóval III.Béla királyunk által veretett pénz természetesen a középkorban az uralkodó-nemzet-nép között maradéktalanul érvényesülő szakrális egység jelképszerű szimbóluma. Nem mellesleg ez a királyunk vezette be az Árpád-sávot, amely ugyanennek az egységnek és a hozzá tartozó pénznek a szimbóluma. Az úgynevezett baloldaliak nem véletlenül gyűlölik az Árpád-sávot, ugyanis az világos üzenetet fejez ki, hogy a pénz a szakrális eredetű létenergia egyik megnyilvánulása. Sajnálatos módon a legkönnyebben szivattyúzható fajtája, bár időről-időre megjelenik a földet elszivattyúzó komprádorszivattyú is Magyarország felett.

És hogyan szivattyúzza el a komprádorszivattyú a pénzt a magyarságtól? A szakrális középkori rend tiltotta a kamatot, amely nem véletlenül alakult ki, hanem az infernális alvilág elleni védekezésül. A modernség az "észkultusz" nevében leszámolt ezekkel, az elavult "babonákkal" vagyis lényegében megnyitotta a világot a pokolbéli erők előtt, miközben igyekezett gyengíteni az ember feletti világgal való kapcsolatot. Ennek egyik súlyos következménye, hogy a részleges szakralitás állapotában élő Józsi, a kisvárosi munkás és Pista a falusi földműves morális immunrendszere képtelen ellenállni a bankok erejének. Vagyha mégis képes lenne ellenállni, akkor a létezésében fenyegetik meg őket, akár vörösiszap, akár felheccelt cigányhordák formájában. Végülis a dolog odajut, hogy mind Pista mind Józsi úgy érzi, hogy a pénzük számára a bankok jelentik a nagyobb biztonságot. A bankok, amelyek a Pusztító Világerő legnyilvánvalóbb megnyilvánulásai a valóságsók mellett.

Ráadásul a bankok simamodorú komprádor-ügynökeit egyetlen dologra trenírozzák, nevezetesen, hogy kiváló meggyőzőképességükkel elérjék, hogy a részleges szakralitást megélő Józsi és Pista a magasabb kamat reményében a hosszútávú lekötés mellett döntsön. Azonban a hosszútávú lekötésnek bizony megvan az a hatása, hogy Józsi és Pista lemond a saját pénze feletti önrendelkezés jogáról. Márpedig a saját önrendelkezés nélkül képtelenek a létalapjuknak számító minőségi magyar élelmiszerek beszerzésére például. És itt csattan a bank ördögi csapdája, ugyanis Józsi és Pista kénytelen-kelletlen a bankhoz fordul kölcsönért, merthiszen neki van pénze. Ezután a bank Józsi pénzét odakölcsönzi Pistának, Pista pénzét pedig odakölcsönzi Józsinak, természetesen illő haszonkulcsért. Itt az illő szócskát természetesen iróniának szántam, hiszen a Pusztító Világerő tagjaiként a bankok számára egyetlen fillér sem számíthat illő haszonnak. Azonban a bankok vetése itt még nem ért véget, mert a komprádorszivattyú segítségével elszívott pénzen kívül még egy további hatást is sikerül neki kiváltania: érdekellentétet szít magyar és magyar között, akik így egymással és nem a Birodalom elleni küzdelemmel foglalkoznak.

A tanulság pedig az, hogy senki ne törődjön azzal, hogy mi lesz a bankban lévő pénzével, arra már sajnos keresztet vethet, hanem inkább térjen rá az ontológiai létalapjainak újjáépítésére.

3 megjegyzés:

  1. A megoldas vilagos, mint a nap es teljesen azonos a biztositoknal es a pogacsasutoknel javasolttal.

    A baj ott van, hogy fagylaltozoink a bankba teszik a megtakaritasukat, ami azonnal szivattyuzni kezdi az extraprofit remenyeben. Ha az allamnak adna es egyben garantalni lehetne, hogy az allam ne keruljon soha globalis kompradorugynokok kezebe (III. Bela nem hagyta volna ezt), akkor az allam mindig odaadhatna, ami jar, mindenkinek.

    VálaszTörlés
  2. A pogacsasutot nem itelnem el, ok tobbnyire megtevesztett aldozatok, akik tudtukon kivul jatszanak a Birodalom kezere. Vannak persze koztuk valodi zsebglobalistak, akik, ha tehetnek egybol pogacsamultiva valtoznanak, az organikusan fejlodo falusi pogacsassag helyett (ezeket ki kell majd szurni).

    De igen egyet ertek a lenyeg, hogy az allam, ha mashogy nem megy, akkor a pofanveres igeretevel szedje el a bankoktol es a megtevesztettektol a penzt, mert egy jol mukodo allam az egyetlen garancia a Kompradorszivattyu ellen.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök, hogy a véleményterror áradó vörösiszapjában végre egy tisztán gondolkodó hazafira találok.

    Amennyiben a felesleget mind elvennénk az ontológikusaktól és egy hatékony, fejlesztő állam gondjaira bíznánk, mindenki megkapná, ami jár. Biztosítóra, bankra, multira már nem is lenne szükség.

    VálaszTörlés