Például egy elnök

Vannak jófej köztársasági elnökök. Na most ők engem kurvára nem érdekelnek. Jóhírek kommunikálása nem illene az én gondosan kimunkált főgeci profilomhoz. Ezért most olyan köztársasági elnökökről fogok írni, akik szemét geciládák.

Nem Schmitt Pálról van szó, hanem Laura Chinchilla Mirandáról, Costa Rica államelnökéről. Schmitt Pál nevét még csak le se írom, nehogy a médiahatóság lecsapjon.

Tehát riherongy gazemberekről van szó. Beszervezett provokátorügynökökről. Emberszabású papucsállatkákról. Eldobható szócsövekről.

Schmitt Pál nem ilyen, de például Yoweri Museveni, Uganda elnöke ilyen. Maga Xenu az az ember, egy teljesen lealjasodott gonosztevő.

Tudjátok, még egy alávaló gazember is megérdemel egy kalapbiccentést, ha van gerince. Ha lehet tudni, hogy nyílt sisakkal ártott élőnek és élettelennek, felvállalva, hogy ő egy mekkora mocsok faszfej. Vannak viszont államelnökök, akik a televényben tanyázva, behízelegve, végbélen felkúszva kerültek fel a legmagasabb posztra. Ahol nem emberségből, hanem szartúrásból mutatnak példát, takonygerincüket tekergetve.

Frank Bainimarama, a Fiji-szigetek elnök-diktátora pont ilyen, míg Schmitt Pál pedig nem.

Ne menjetek se Costa Ricába, se Ugandába, se a Fiji-szigetekre, mert ott ilyen férgekbe futhattok. Magyarországon pedig.