Pénz, Életenergia, Pusztító Világerő

Üdvözletemet küldöm az elveszett szakralitást kereső olvasóknak, én, aki itt és most KGB barátom kedves kérésének engedve mutatok nektek fényt és a kivezető utat.

Először is egy alapvető tévedést szeretnék tisztázni, amelyet sajnos jó szándékú emberek is terjesztenek, ezáltal egyébként sajnos maguk is a Birodalom infernális tervét elősegítve, szóval, hogy a pénz és általában az anyagi világ a szakralitással állna szemben. Tegyük tisztába a dolgot, a pénz az ontológiai létenergia egyik megnyilvánulási formája, vagyis, ha utálatosnak tekintjük, akkor éppen azt érjük el, hogy a magyarság létenergiájának egy részét a Pusztító Világerő kezére játsszuk át. A magyarság létenergiája pedig egy olyan látszólag kimeríthetetlen forrás, amelyből a Pusztító Világerő gigantikus komprádorszivattyúi a működésükhöz szükséges energiát igyekeznek kinyerni.

A pénzzel kapcsolatban legyünk tisztában azzal, hogy az apostoli szent királyink közé tartozó III.Béla is veretett pénzt. Közbevetőleg megjegyezném, hogy III. Béla egyébként annyira kiváló és szent ember volt, hogy a Kelet nagy szakrális államának, a Bizánci Császárság élére is őt választották ki. Azonban a már akkor is jelen lévő Birodalom ügynökei végül egy érdekeiket maximálisan kiszolgáló komprádor-ügynököt juttattak a trónra, majd amikor az ontológiai létalapjaiban fenyegetett bizánci nép bátor tagjai tüntetésekkel és a tiltakozás más formáival ellehetetlenítették az uralmát akkor a westernglobalizáció erői kivillantották agyaraikat és a közvetlen katonai megszállás mellett döntöttek. Elpusztítva ezzel a Kelet nagy szakrális államát és nem mellesleg megnyitva az utat a Birodalom következő képviselőjének a globalista török szultánnak az utat Európa szívcsakrája felé. Ezt most csak így közbevetőleg jegyeztem meg, hogy mindenki érezze át, milyen kegyetlen eszközöket alkalmaz, az egyébként meg-megroppanó Birodalom azokkal szemben, akiket az ellenségeinek vél.

Naszóval pénz, ezt az eszközt már a középkori szakrális renden alapuló monarchiák is alkalmazták, ugyanis elég könnyen belátható, hogy az ökoszociális gazdaság alapvető elemei a természettel való szoros kapcsolatot jelképező föld és a hegesztőtrafó milyen nehezen szállíthatóak, ha mondjuk a magyar nemzet tagjai esetleg fagylaltozni kívánnának. Közbevetőleg megjegyezném, hogy a ma kapható krémfagylalt kifejlesztésében a hírhedten neoliberális, háborús uszító vegyész-politikus is tevékeny szerepet vállalt. Ez az úgynevezett "termék", jellemző a neoliberális gondolkodásra, hogy az élet nélkülözhetetlen feltételeit jelentő élelemre is csupán, mint profittermelésre alkalmas termékként képes tekinteni, mely jelenség a modernizmus értékvesztéséből ered, de a posztmodern nihilizmusban éri el csúcspontját, szóval ez az állítólagos termék abban tér el a természetbe illeszkedő eredeti fagylalttól, hogy jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz levegőt. Vagyis lényegében a neoliberális tőke a puszta levegőt, amelyhez való jogot állítólag az alkotmány garantálja, színleg, szóval a puszta levegőt is a saját hasznára privatizálná. De vissza a pénzhez és a szakrális monarchiához. Szóval III.Béla királyunk által veretett pénz természetesen a középkorban az uralkodó-nemzet-nép között maradéktalanul érvényesülő szakrális egység jelképszerű szimbóluma. Nem mellesleg ez a királyunk vezette be az Árpád-sávot, amely ugyanennek az egységnek és a hozzá tartozó pénznek a szimbóluma. Az úgynevezett baloldaliak nem véletlenül gyűlölik az Árpád-sávot, ugyanis az világos üzenetet fejez ki, hogy a pénz a szakrális eredetű létenergia egyik megnyilvánulása. Sajnálatos módon a legkönnyebben szivattyúzható fajtája, bár időről-időre megjelenik a földet elszivattyúzó komprádorszivattyú is Magyarország felett.

És hogyan szivattyúzza el a komprádorszivattyú a pénzt a magyarságtól? A szakrális középkori rend tiltotta a kamatot, amely nem véletlenül alakult ki, hanem az infernális alvilág elleni védekezésül. A modernség az "észkultusz" nevében leszámolt ezekkel, az elavult "babonákkal" vagyis lényegében megnyitotta a világot a pokolbéli erők előtt, miközben igyekezett gyengíteni az ember feletti világgal való kapcsolatot. Ennek egyik súlyos következménye, hogy a részleges szakralitás állapotában élő Józsi, a kisvárosi munkás és Pista a falusi földműves morális immunrendszere képtelen ellenállni a bankok erejének. Vagyha mégis képes lenne ellenállni, akkor a létezésében fenyegetik meg őket, akár vörösiszap, akár felheccelt cigányhordák formájában. Végülis a dolog odajut, hogy mind Pista mind Józsi úgy érzi, hogy a pénzük számára a bankok jelentik a nagyobb biztonságot. A bankok, amelyek a Pusztító Világerő legnyilvánvalóbb megnyilvánulásai a valóságsók mellett.

Ráadásul a bankok simamodorú komprádor-ügynökeit egyetlen dologra trenírozzák, nevezetesen, hogy kiváló meggyőzőképességükkel elérjék, hogy a részleges szakralitást megélő Józsi és Pista a magasabb kamat reményében a hosszútávú lekötés mellett döntsön. Azonban a hosszútávú lekötésnek bizony megvan az a hatása, hogy Józsi és Pista lemond a saját pénze feletti önrendelkezés jogáról. Márpedig a saját önrendelkezés nélkül képtelenek a létalapjuknak számító minőségi magyar élelmiszerek beszerzésére például. És itt csattan a bank ördögi csapdája, ugyanis Józsi és Pista kénytelen-kelletlen a bankhoz fordul kölcsönért, merthiszen neki van pénze. Ezután a bank Józsi pénzét odakölcsönzi Pistának, Pista pénzét pedig odakölcsönzi Józsinak, természetesen illő haszonkulcsért. Itt az illő szócskát természetesen iróniának szántam, hiszen a Pusztító Világerő tagjaiként a bankok számára egyetlen fillér sem számíthat illő haszonnak. Azonban a bankok vetése itt még nem ért véget, mert a komprádorszivattyú segítségével elszívott pénzen kívül még egy további hatást is sikerül neki kiváltania: érdekellentétet szít magyar és magyar között, akik így egymással és nem a Birodalom elleni küzdelemmel foglalkoznak.

A tanulság pedig az, hogy senki ne törődjön azzal, hogy mi lesz a bankban lévő pénzével, arra már sajnos keresztet vethet, hanem inkább térjen rá az ontológiai létalapjainak újjáépítésére.