István, az ügynök

Aki követte a szakralitás titáni csatáját a Birodalom erőivel, annak korántsem okoz meglepetést a megvilágosodás, hogy 1956-ban semmi sem úgy volt, ahogy a globálkomprádorok bérrabszolgái beetették a magyar népet.

Mindez a rettenetes manipuláció végighúzódik az egész magyar történelmen egészen István királyig.

Ha az átlátszó, hazug diskurzus mögé nézünk felvértezve a Birodalomról szerzett ismereteinkkel, akkor határozottan kirajzolódik, hogy István nem államot alapított, hanem a genetikusan a magyarságba oltott szakralitást akarta kiirtani megbízói parancsára. A Birodalom - amelyet akkor a pápa és a Nénet-Római Császárság jelképezett - egy kísérletet akartak végrehajtani a magyarságon. Azt a hamis választást tették neki, hogy Bizánc vagy Róma? Akármelyiket választották volna, a deszakralizált kereszténység csapdájába esnek eleink. Ők ehelyett azonban a harmadik utat választották, a régiszakrális nemkereszténységet.

Erre a deszakralizált szakralitást létében fenyegető veszélyre válaszul ültették az ország nyakába az István nevű globálügynököt.

Most itt ülünk ezer évvel később és a Birodalom azóta se adta fel. Valahányszor megpróbáltunk harmadik útra térni és megvalósítani a kertmagyarságot, a globálhatalom ügynökei polipkarján keresztül felfigyelt a kísérletre és lecsapott. Ebben a pillanatban is lecsap azáltal, hogy az internetnek nevezett szörnytechnológia segítségül hívásával eltorzítja, az én papírra vetett leleplezésemet. Önökhöz, kedves olvasóim, világító intellektusomnak, metsző érveimnek csak egy torztükörben kifacsart karikatúrája jut el. A többit elnyelik a "világháló" ügynökei, akik között István, első globálkomprádorunk is remekül érezné magát.

Ha tehát bármi furcsát olvasnak ebben a szövegben, tudják, hogy ki a felelős és ne ugorjanak be szánalmas trükkjeinek. Egyszerűen képzeljék bele a szövegbe a világító intellektusomat és a metsző érveimet.

Ha esetleg hiányoznának.