A pénz szaga

Korunk talán leginkább félreértett artifaktuma a pénz. Naponta használjuk, naponta beszélünk róla, naponta adjuk és elvesszük, anélkül, hogy egy fikarcnyit is értenénk az ontológiai mélyszerkezetét. Mi is hát ez a “valami”?

A pénz cserefunkciója látszólag nagyon egyszerű eszközzé teszi. Elveszem a zsömlét és mivel a zsömlekészítő is akar vacsorázni, valamit adnom kell neki, amit ő vajra cserélhet. Ezzel a felszínes, a mélyszerkezetet meg sem karcoló magyarázattal azonban csak a kereskedelmi tévék által elhülyített globálkonzumárok elégednek meg.

A Jó Pénz egyben szakrális funkcióval is bírt. A Mindenható teremtette meg a Jó Pénzt, amit odaadott földi helytartóinak, az uralkodóknak, azok meg felmutatták az engedelmeskedőknek imádás céljából. A Szakrális Pénz nem holmi zsömlevásárlásra való, hanem annak igazolására, hogy ki mennyire van közel az uralkodóhoz, azon keresztül pedig a Mindenhatóhoz. Tehát ha két lovag találkozott és az egyiknél volt ezer tallér, a másiknál meg csak száz, mindjárt világossá vált, ki rezonál jobban a világontológiai szakralitásra. Ha az ezerdínáros lovag nemszakrálisat cselekedett, például odaköpött az uralkodó elé, Jó Pénze mindjárt elinflálódott, jelezvén, hogy távolabb került a szakralitás forrásától.

A magántulajdon tehát értelmezhetetlen.

Persze a globál-turbókapitalizmusnak ebbe is bele kellett rondítania. Élén járt ebben a katolikus egyház, ami a pénzt holmi cserefunkcióként használta (pénzért bűnbocsánat) ahelyett, hogy a pénzen keresztül az uralkodót és azon keresztül a Mindenhatót imádták volna az engedelmeskedők. Habár az Ótestamentumban még volt egy balfogás a pénzimádat ellen – gondoljunk az Aranyborjúra – az Újtestamentumban Jézus már világosan harcba szállt a szakrális pénz érdekében, amikor korbáccsal kergette ki a pénzt egyszerű csereeszközként használókat a templomból.

Sajnos hiába volt a harc. A teremtő pénz helyett ma a pusztító pénz ül tort, Magyarországon különösen. A pénzünket nem imádhatjuk szakrális funkciójában, hanem globális pilótajátékok cinikus mestereinek kell odaadjuk például a benzinkútnál. De ez nem csak a benzinnel van így, hanem mindennel, a telefonálástól a médiafogyasztáson át egészen a zsömlevásárlásig. Életünk felett elvesztettük az ellenőrzést, mert a Mindenhatóval való kapcsolattartásunk eszközét, a Pénzt mocskos, nemszakrális, arctalan globálerők tépik ki a kezünkből és fordítják szuperfegyverként ellenünk.

Hagyhatjuk ezt, nemzettörzs-tagok? Nem hagyhatjuk! Ezennel ellenállást hirdetek a szakralitás nevében.

Vedd el, de ne fizess érte!