Bábfigurák

Bábfigurák csetlése-botlása köti le a véleményterrorizmustól megzavart fejűek figyelmét, ahelyett, hogy a lényeg mögé látnának. Olyan papírmasé alakok élete és halála izgatja őket, mint VIII. Henrik vagy I. Erzsébet (király és királynő, de nemszakrálisok), ahelyett, hogy marxista és neomarxista történészekkel karöltve a közös földek bekerítése által éhhalálra ítélt tízezrek szomorú sorsáról néznének szappanoperát a kereskedelmi tévében.

Ezzel szemben azonban a ganaj Való Világot nézik a kereskedelmi tévében, amit Árpival, a fegyverszakértővel együtt én is kénytelen voltam végighányni. Egyszerűen az arcomba tukmálták azt a műsort, mit sem törődve a tiltakozásommal.

Az ősközösségi ember létontológiájához is hozzátartozott már, hogy a belsőbe hatolva a lényeget kereste. Szemben ezzel a "modern" ember a létharcban ezt a képességét "elfelejtette" és helyette olyan szánalmas pótszereket fogyaszt létinformáció helyett, minthogy egy "elnök" lelövetett egy "terroristát".

Nagyon relatív fogalmak ezek. Mert aki ma "terrorista", az holnap lehet "elnök" és megfordítva. VIII. Henrik is előbb terrorista volt, majd elnök lett, aztán visszaváltozott újra terroristává, amikor a manchesteri gyapjúgyárainak kapujára közös földekről elűzött éhenhalt nyomorultak tetemeit lógatta fel.

Oszama embereket ölt. De a Nyugat létterrorizmusának létterrorizálása ellen mégis, mit tehetett volna? Nézte volna ölbetett kézzel, ahogy a Nyugat mai VIII. Henrikjei globálisan is elűzik a földjeikről a megalázottakat és megszomorítottakat, hogy helyükre a szakralitás alacsonyabb szintjén levő birkákat telepítsenek?

Oszama is csak egy báb volt. A pusztító világerő vezette a kezét, amikor megnyomta a gombot. Ezért aztán a felelősség a gyilkolászásaiért kizárólag a Nyugatot terheli, meg a benne tomboló pusztító világerőt.

Azt is mondhatnám, haha, megérdemelték a gennygombócok. De ilyet ugye nem írunk. Így csak csendben könnyezem a "terroristát", akit legázolt az "elnök".