Czakó Gábor-Banga Ferenc: Okos Kata

Bauer blogtárs ganajtúrós Andersen-meséje villámcsapás-szerűen idézte fel a Mester azon zseniális meglátását, hogy eljött a Mesék Ideje. Én is észbe kaptam és emitt megosztok egy Rémmesét a balfelől látható könyvecskéből. Mint minden Rémmese, ez is kortalan. Csak a szófordulatokat kell kissé kisuvickolni az 1988-as kiadásban és máris lehet a Haladás zászlajára tűzni.

Egyszer volt, hol nem volt, a bértömeg-gazdálkodáson túl, de a személyi fizetéseken innen, volt egy szakszervezeti bizalmi. Úgy hívták, hogy Okos Kata. Volt annál a vállalatnál több szakszervezeti bizalmi is, neve is volt mindnek, de csak ezt az egyetlenegyet hívták Okos Katának. Hogy miért, azt rövidesen megtudjátok.

Történt, hogy pecsétes, stencilezett papírokkal összehívták az üzemi ebédlőbe a szakszervezeti értekezletet. A bizalmiak gyűltek, ültek, iszogatták a kólát, rágcsálták a ropit, hallgatták az üzemi négyszöget, amely, mint valami wimbledoni páros, előadta, hogy a vállalati bérezés nem eléggé korszerű. Haladóbbnak kellene lennie, ösztönzőbbnek, élenjáróbbnak, szocialistábbnak, komplexebbnek, humanistábbnak, demokratikusabbnak, differenciáltabbnak, valósabbnak, nehogy a cég a termékszerkezet-váltás kellős közepén egy ámokfutó menetrend pályájára kerüljön.

A szakszervezeti bizalmi is éppolyan ember, mint a többi. Elérzékenyült hát mind, és kissé meg is ijedt. Hogyan is ne ijedt volna meg: ennyi varázsige egy egész kongresszus elbűvöléséhez is elég lett volna. Osztályharcosan lehurrogták Okos Katát, amikor az parlagi módon firtatni próbálta, hogy mármost ezután több lesz-e az egységnyi munkára eső bér, vagy kevesebb. Volt ám felzúdulás, amikor Kata a szavazásnál nemet mondott a javaslatra! Majd akkora, mint fizetéskor, a lappadt borítékok láttán.

- Magatokra vessetek - mondta Okos Kata.
- Miért? Mi mást csinálhattunk volna? Te hőbörögtél, és mire mentél vele?