Divatcsinálók

Nézem a témajegyzékemet, mibe is rúgtam régen már? Az egyházba, hogyne. Beszólt néhány birka, hogy így szólóban a katolikus egyházat gyalázni unalmas, úgyhogy mit szólnátok egy hülyemagyar-katkógyalázó kombóhoz?

Akármit is szóltok, megkapjátok a pofátokba. Eliteknek: megkapjátok a jó arcotokba.

Katkóknak szertartásaik vannak és innen egyenes vonalban asszociálok az ünnepekre. Ünnepeink? Mit már? Ünneped, maximum, hülyeagyú. Ünnepeink nincsenek. Nekem van meg neked van, mindenkinek a saját készletnyi ünnepe. Az én szabadságomba ne rongyoljon bele senki a hülye ünnepével, majd megülöm én azt, ha akarom.

Különben is, én sokkal jobb ünnepeket tudok kitalálni, mint a múltba ragadt katkók, akik amúgy se szóljanak semmit a pedofil papok ügyének eltussolása után. Éppen tegnap volt a Fontos Blogok Ünnepe, ma pedig töklámpást gyújtottam a blogomról kirúgott faszfejek emlékére. Holnap lesz a heti Orbánnap, ha pedig hétfő, akkor nácik. Ne mondjátok, hogy ez nem jobb, mint idióta karácsonyokat ünnepelni.

Hogy nincs hagyománya, hülyegyerek? Kit érdekel, ha egyszer divatba jön? Divatba jön magától. Pontagyúaknak: megesik, hogy hirtelen mindenki töklámpást akar gyújtani, még ha korábban nem is tették. És mi jogon akadályozná meg őket ebben valaki is? Mi jogon? Divatba jött és kész.

Ennyit kell tudni nektek, birkák.

Mert az meg az én szakmám, hogy divatba hozzak valamit. Nem egyszerű, de ezért elitfoglalkozás. Ha csak úgy leírnám a pofátokba (eliteknek: jó arcotokba), hogy nyomás töklámpást gyújtani, kiröhögnétek, sőt, esetleg meg is rúgdosnátok. De ha azt mondom, hogy le a poros, katkószagú ünnepekkel, viszont a tök milyen jópofa, akkor valami ismeretlen erőnek engedelmeskedve rohantok tököt gyújtani.

Ez az érték, amit hozzáadok.