Mégis, mire számítottatok? A Gonosz és Jó összecsapása olyan biztosan következik el, mint a napfelkelte.A Birodalom és bennszülött rabszolgái azt hitték, Orbán Viktor személyében sikerült egy kesztyűbábot a trónra ültetniük és folytatódhat a mohó tobzódásuk. Ezt gondolták, de csalatkozniuk kellett. Amikor erre rájöttek, mozgósították Magyarországon állomásozó csapataikat, mert a Két Komprádor megvédése mindennél többet számított. Haderejüket két részre bontották. Két vérszomjas tábornok vezetésével haladtak a seregek. A hadoszlopok közepén egy-egy komprádor, körülöttük birodalmi rohamosztagosok, őket pedig a bennszülött rabszolgahaderő védte. Ezek a szerencsétlenek elárulták hazájukat és néhány csontért vagy ócska lapostévéért cserébe nagykanállal zabálták a birodalmi véleményterrort.
Velük szemben hatalmas, elszánt sereg. Sokan vagyunk, rongyosan, éhezve, immár az utolsó tank benzinért a falig hátrálva. Innen nincs tovább. Vagy benyomunk egyet a Birodalomnak, vagy a harmadik világba csúszunk vissza azáltal, hogy megfosztanak az utolsó hűtőládától, az utolsó Suzuki Swifttől is minket. Lehetett tudni, hogy a csata elkeseredett lesz.
A rongyos sereg fölé tornyosul Ő, a Vezér. A Viktor. Rápillant a két ellenséges seregre és tudja, ez az a pillanat, amiért át kellett vennie az ország vezetését. Elnéz jobbra. Ott vicsorognak a vértől csöpögő karmú brókerhordák, az adósságot szivattyúzó komprádort körülvéve, a véleményterror hideg lehelletét árasztva maguk körül. Viktor tudja, ezeket most békén kell hagyni. Még nem jött el az idő, hogy az elvágjuk az adósság visszafizetésének a szivattyúcsövét. Balra néz. Ott vannak a multik. Ott acsarkodnak magabiztosan. Ott szivattyúzzák a rongyosok pénzecskéjét. 129 Ft egy liter agyonfölözött, kémiailag mérgezett és ráadásul külföldi tejért, ki tudja ezt megfizetni? Azt hiszik, nekik ez jár és a végtelenségig járathatják a komprádorukat. De a Vezér felkiált: hegyibe! És a multik már szűkölve tapasztalják a magyar virtust! Most már nem olyan nagy a szájuk! Bennszülött ranszolgaárulóik fröcsöghetnek, de mindhiába.
Ez bizony jó mulatság, férfimunka volt! A Birodalom egyik serege romokban, menekülve, szűkölve hordja az irháját. A másik még áll, de ki tudja, meddig? A válaszcsapásokra persze számíthatunk, de mi nem rémülünk néhány pofontól. A csatában pofonokat adunk és kapunk, de vereséget nem szenvedhetünk.
Mert ez a harc lesz a végső.
