Lehet-e valaki egészséges, ha kétségek között őrlődik? Mennyire vaksötétbe metsző reflektorként tárja fel a szakrális mélyszerkezetet a magyar nyelv kutaszlámpája! Valaki EGÉSZ (sumérül: eges), ha egy ontológiai EGYSÉGKÉNT létezik, amely magában foglalja a Föld Űrhajó anyagából ideiglenesen kölcsönvett anyagot és az azon túlmutató szakrális tartalmat is. Amikor azonban KÉTSÉG (sumérül: ketsek) mardossa, akkor megszűnik az anyagi teste és szakrálteste közötti összhang, mintegy KETTÉ válik és emiatt elkezd vasból készült gépekkel világot falni.
Az pedig rosszat tesz az egészségnek.
Mi, magyarok. Mi is kétségek között őrlődünk. Mert igaz ugyan, hogy nem ontja a füstöt már az égre a vörös Csepel, de üríti az élelmiszernek eladott veszélyes hulladékot a magyar létmódba a globális, személytelen áruházlánc. Szellemi síkon pedig évszázadok óta génhibákkal vagyunk fertőzve (talán egy ördögien okos külső erő által?), amely fertőzés kibeszéléséhez szükséges szavakat is betiltotta a globálhatalom. Miért, lehet beszélni a szefárdokról, Rotschildról vagy Lev Davidovics Bronsteinről? Nem lehet, ezek tiltott témák.
Ne legyen kétség. Főként arról ne legyen kétség, hogy a globalisták fizettetni akarnak velünk az egészségügyért. Velünk akarnak fizettetni! Mi már mindent kifizettünk, amikor a két kezünkkel építettük fel az országot!
