Patt

Különös háború zajlik 2011 november 17.-éjének estéje óta, amikor a magyar kormány megadta magát az IMF-nek. Ez pláne azután sokkoló, hogy 2010-ben - velem egyetértésben - az új kormány kinyilvánította, hogy nem leszünk Latin-Amerika, nem akarunk rosszabbul élni, több pénzt akarunk, jólétet meg úgy általában elfogyasztható javakat. Ezt az IMF nem akarta, ők azt akarták, hogy magyar magyartól rabolja a vájlingot, magyar magyarnak legyen gyilkosa és hogy rövidebb legyen a magyarok takarója. Mert ezek ilyenek, ezek polgárháborút akarnak, roncstársadalmat és nemzetpusztulást, különös tekintettel a magyarok kiirtására.

A kormány nagyon helyesen beintett az IMF-nek, mert a magyarság békét akar, jólétet és nemzetgyarapodást. Ez a mi szakrális programunk, szemben a töpörödéssel, amit nem akarunk. A globális globalóma azonban nem akar velünk alkudni, nem tudunk vele megállapodni, hogy jó, hát akkor jövőre ne legyen kettővel több vájling, legyen csak mondjuk eggyel több vájling, nem. Ők erőből, idegből ragaszkodnak ahhoz, hogy még a meglevő vájlingokból is elvegyenek és hiába szabadságharcoltunk, ők lebombáztak minket pénzügyi tömegpusztító fegyverrel.

Itt tartunk. Itt ülünk ebben a patthelyzetben. És ami a legrosszabb, a nemzetállapot nem az igazsággal van tematizálva, hanem a hazugsággal van tematizálva. A lokálelitet kollaboránsnak, nemzetárulónak nevelték, ezért teljesen érthetetlen módon az IMF "védőernyőjéről" beszél ahelyett, hogy az IMF nemzetgyilkosairól és pénzszivattyúiról beszélne. A jelenlegi kormányról nem állítanám azt, hogy idióta és erkölcstelen lenne, de sajnos azt kell látnom, hogy ugyanúgy a kifosztásba vezeti a nemzettörzset, mintha idióta és erkölcstelen lenne.

A véleményhatalom átvétele, a magyar agyak tematizálása nélkül pedig esélyünk sincs arra, hogy felvegyük velük a harcot.