Ha rend, akkor fasizmus

Azt hiszitek, udvariaskodni fogok? Nem fogok. Amióta megírtam az Igazságot, ömlenek az egyetértő levelek. Olvasóim ezrei ébrednek rá, hogy zombihadseregek veszik körül őket. Most engem kérdezgetnek, hogy lehettek ilyen vakok? Jobb későn, mint soha, kedves újjászületettek, képzeljétek el, mi lett volna, ha nem nyitom fel a szemeteket és élve esznek meg a zombik.

Ezek az élőhalottak ott nyüzsögnek Magyarország köldökében, Budapesten is. Mondjuk itt talán kevesebb kóválygó agyhalott van, nem véletlenül az értelem túlsúlya Budapesten. A budapesti utcát is beköpik viszont a hullalevükkel, otthagynak itt-ott egy lerohadt karcsontot, sőt még angolhasználtruhaboltot is nyitnak.

A budapesti főutcán.

Lehet-e rend? Ezekkel? Ezekkel az embernek legfeljebb múltidőben nevezhető lényekkel? Lehet. Lehetne. Ha rendosztagok vágnának közébük a láncfűrésszel. Ha rendbiztosok nyomnák a pofájukba a fospumpát. Ha rendellenőrök korbácsolnák őket vissza a kriptákba, ahová valók. Ha egy fasiszta végre rendet tenne.

A másik opció, ha civilizált élők élnék a várost. Akkor nem kellenének rendosztagok, rendbiztosok, rendellenőrök, rendfasiszták. Képzettből, polgárból viszont kevés van, zombiból pedig sok. Tehát ha rendet akarunk, fasizmus kell.

Válasszatok. Rend és fasizmus vagy rendetlenség és szabadság?

Tudom, hogy ti a rendetlenséget és szabadságot választanátok. Mit választanak a zombik?