A történelem kereke

Dúl a világméretű vita a történelemről, mint olyanról.

A vita három résztvevőjeként elsőként Fukuyama (már üzentünk neki) szólalt meg 1989-ben és azt mondta, hogy a történelem mostantól béke lesz a liberális demokráciá ernyője alatt. Másodiknak Huntington tette le a garast 1996-ban amellett, hogy a történelem mostantól háború lesz a különféle vallások ernyője alatt. Harmadik, egyben legérdekesebb hozzászólónk Oswald Spengler, aki azt mondta, hogy nem, mindketten tévedtek, történelem nincs is és a Nyugat, mint olyan megsemmisül.

1918-ban mondta ezt.

Ez a friss látásmód elgondolkodásra kellene minket késztessen. Ha nincs történelem, akkor nincs sors, ha meg sorstalanság van, akkor meg csak az öröklét számít. Amikor a Nyugat összejön Párizsban, hogy holmi terrormerényletek miatt holmi szabadságot ünnepeljen, akkor derül ki igazán, mennyire előrehaladt a Nyugat megsemmisülése a Spengler könyvének megjelenése óta eltelt rövidke időben. Párizsban nem a szabadságot kellett volna ünnepelni, hanem sírni kellett volna a francia forradalom halottai miatt, akiket ugyanezen szabadság (plusz egyenlőség és testvériség) miatt tettek sírba. Másfelől pedig miféle szabadság az, ahol kíméletlen véleményterroristák ugatják le a Nyugat alkonyának és a spenglerista autoriter nemzeti szocializmus híveit.

De jól van, szédelegjetek csak a sírotokba vakon! Majd a gödör peremén talán belátjátok, hogy össze kellett volna fogni velünk, akik megjósoltuk a pusztulást és azt is megmondtuk, mi lenne a túléléshez vezető út.

Hát először talán a szabadságot kellene elfelejteni.

Nektek aztán beszélhettünk.

Új Közbeszéd Terv

A hétvégi önkormányzati választással befejeződött tehát, amire már oly sokat vártunk. A királyválasztás folyamata lezárult.

Mi a teendő most?

Először is meg kell változtatnunk a közbeszédet. Sokan még mindig azt szirupolják, hogy 1989-ben valami szabadság jött el hozzánk. Hát nem. 1989-ben a kifosztás jött el hozzánk és ma a magyarság rosszabbul él, mint 1988-ban. Amikor tehát orosz barátaink csapatai távoztak, nem volt már senki se, aki megvédjen a liberalizmus és a demokrácia ördögi erőitől. Ezért jutott a magyarság a pusztulás szélére 2014-re.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország többet érdemel.

Gyurcsány hazudott, pedig azt mondta, hogy igazat beszél. Már ez a dialektika is felhívhatja a figyelmünket arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatásának a mélyszerkezete egy dupla hazugságot rejteget. Gyurcsány azt hazudta, hogy a lehetőségeinken felül éltünk. Pedig a valóság az volt, hogy a liberalizmus és a demokrácia mint valami hatalmas komprádorszivattyú szívták ki a léterőt a magyar léttérből.

De ennek most vége. Most majd megkapja a magyarság, ami jár.

Először is beszélnünk kell, hogy mi legyen liberalizmus és demokrácia helyett, mivel ezek csúfosan megbuktak most vasárnap is. Ennek első lépéseként beszélnünk kell a rendszerváltásról, mi történt akkor valójában. A beszélést nem úgy értem, hogy vitatkozunk vagy ilyesmi, hanem kitaláljuk, hogyan tölthetjük bele a magyarság agymosott konzumidióta részének agyacskájába azt az Igazságot, hogy az 1989-es szabadság szolgaság volt, most pedig az igazi szabadság jön el.

Vannak reménykeltő fejlemények, de még sok-sok súlyos dilemmával kell megküzdeni, hogy ez sikerüljön.

Túl sok szabadság

Ma már Washingtonban is elismerik, hogy a világválság örvénylését az a globálisan belénk véleményterrorizált "műszakralitás" okozza, amit úgy hívhatunk, hogy "túl sok szabadság". Amikor beléptünk az EU-ba, akkor még nem tudtuk, hogy mi is ki leszünk téve a "túl sok szabadság" pusztító erejének. 10 év tagság után már levonhatjuk a következtetést: a ránk, mint tagországra tukmált "túl sok szabadság" megöl minket. Történelemfilozófiailag, közjogi hagyományaink alapján és gazdaságszakralitási szempontból egyaránt idegen a törzsi tudatunktól és amikor meg akarunk "szabadulni a szabadságtól", a Nyugat csak erősebben tömi le a torkunkon.

Ezért kell leszámolni a "túl sok szabadság" mítoszával. Mert mit hozott a szakrális népeknek a szabadság? Ópiumot és olcsó textilárukat hozott, ami már a történelmi Kína és India társadalmának kristályszépségét is szétette. Ugyanez zajlik ma Magyarországon. Látszólag előnyös támogatásokban részesülünk és olcsó árut kapunk. Valójában azonban maga a Rend forog veszélyben, ami meghatározta a magyar törzsek szállásterületén, hogy ki van fenn és ki van lenn. Oda fajult a helyzet, hogy amikor a szakrális értelemben vett Gazda megmondja a webprolinak, hogy hol a helye és hogy kaphat-e lapostévé-juttatást, akkor a webproli beint neki és idegen érdekek szekértolójává válik akár olyképpen, hogy azt a szekeret Tiszavasvári helyett Galway-ben tolja. Oda fajult a helyzet, hogy ha nem tetszik az alembereknek a nemzeti érdekek mentén kiutalt szolgáltatás, akkor bemegy az idegenek, jövevények által csapdaként állított bankba vagy áruházba, ilymódon ásva alá a törzsszövetség szakrális céljait. Oda fajult a helyzet, hogy amikor a Viktor adni akar a törzstagoknak azzal, hogy igazi szakrális vezérhez méltóan megmondja, hogy a magyaroknak legyen jobb azáltal, hogy kevesebb rezsit kell fizessenek, akkor a "túl sok szabadság" hívei megpróbálják a néptől elvenni ezt a létkönnyítést. Mi a fontosabb, hogy szabadság legyen vagy ki legyen fizetve a gázszámla? Na ugye.

A "túl sok szabadság" a nemzetstratégia eltökélt harcosaiból agymosott konzumidiótákká züllesztette a népet! Az ilyen, lélekben össze-vissza furkált roncsnép pedig hajlamos lelépni a Vezér mögül, amikor a Birodalom igazán elkezdi bőgetni a vihart. Az ilyenek nemhogy pozsonyi csatára nem képesek, de még férfiként és nőként meghalni se tudnak, mint azt Mohácsnál tettük. Az ilyenek nyígnak, követelőznek, beszólnak és képesek a nemzetrontó erőkre szavazni.

Mindezt az EU és az ő "túl sok szabadsága" tette velünk. Ha ezt tudjuk, mire várunk? Hogy kiirtsanak, mint a dodómadarakat?

Alap és felépítmény

A Viktor megint belecsapott a szószba és most mindenki arról beszél, amit a demokráciáról mondott. Arról beszél a fűszeres, az utcaseprő, a postás, de még a globálliberalizmustól agymosott értelmiségiek is arról beszélnek. Itt az idő, hogy tűéles logikával rendet tegyek a fejekben.

A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.

A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.

A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.

A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.

Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?

Ha rend, akkor fasizmus

Azt hiszitek, udvariaskodni fogok? Nem fogok. Amióta megírtam az Igazságot, ömlenek az egyetértő levelek. Olvasóim ezrei ébrednek rá, hogy zombihadseregek veszik körül őket. Most engem kérdezgetnek, hogy lehettek ilyen vakok? Jobb későn, mint soha, kedves újjászületettek, képzeljétek el, mi lett volna, ha nem nyitom fel a szemeteket és élve esznek meg a zombik.

Ezek az élőhalottak ott nyüzsögnek Magyarország köldökében, Budapesten is. Mondjuk itt talán kevesebb kóválygó agyhalott van, nem véletlenül az értelem túlsúlya Budapesten. A budapesti utcát is beköpik viszont a hullalevükkel, otthagynak itt-ott egy lerohadt karcsontot, sőt még angolhasználtruhaboltot is nyitnak.

A budapesti főutcán.

Lehet-e rend? Ezekkel? Ezekkel az embernek legfeljebb múltidőben nevezhető lényekkel? Lehet. Lehetne. Ha rendosztagok vágnának közébük a láncfűrésszel. Ha rendbiztosok nyomnák a pofájukba a fospumpát. Ha rendellenőrök korbácsolnák őket vissza a kriptákba, ahová valók. Ha egy fasiszta végre rendet tenne.

A másik opció, ha civilizált élők élnék a várost. Akkor nem kellenének rendosztagok, rendbiztosok, rendellenőrök, rendfasiszták. Képzettből, polgárból viszont kevés van, zombiból pedig sok. Tehát ha rendet akarunk, fasizmus kell.

Válasszatok. Rend és fasizmus vagy rendetlenség és szabadság?

Tudom, hogy ti a rendetlenséget és szabadságot választanátok. Mit választanak a zombik?