Új Közbeszéd Terv

A hétvégi önkormányzati választással befejeződött tehát, amire már oly sokat vártunk. A királyválasztás folyamata lezárult.

Mi a teendő most?

Először is meg kell változtatnunk a közbeszédet. Sokan még mindig azt szirupolják, hogy 1989-ben valami szabadság jött el hozzánk. Hát nem. 1989-ben a kifosztás jött el hozzánk és ma a magyarság rosszabbul él, mint 1988-ban. Amikor tehát orosz barátaink csapatai távoztak, nem volt már senki se, aki megvédjen a liberalizmus és a demokrácia ördögi erőitől. Ezért jutott a magyarság a pusztulás szélére 2014-re.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország többet érdemel.

Gyurcsány hazudott, pedig azt mondta, hogy igazat beszél. Már ez a dialektika is felhívhatja a figyelmünket arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatásának a mélyszerkezete egy dupla hazugságot rejteget. Gyurcsány azt hazudta, hogy a lehetőségeinken felül éltünk. Pedig a valóság az volt, hogy a liberalizmus és a demokrácia mint valami hatalmas komprádorszivattyú szívták ki a léterőt a magyar léttérből.

De ennek most vége. Most majd megkapja a magyarság, ami jár.

Először is beszélnünk kell, hogy mi legyen liberalizmus és demokrácia helyett, mivel ezek csúfosan megbuktak most vasárnap is. Ennek első lépéseként beszélnünk kell a rendszerváltásról, mi történt akkor valójában. A beszélést nem úgy értem, hogy vitatkozunk vagy ilyesmi, hanem kitaláljuk, hogyan tölthetjük bele a magyarság agymosott konzumidióta részének agyacskájába azt az Igazságot, hogy az 1989-es szabadság szolgaság volt, most pedig az igazi szabadság jön el.

Vannak reménykeltő fejlemények, de még sok-sok súlyos dilemmával kell megküzdeni, hogy ez sikerüljön.

Alap és felépítmény

A Viktor megint belecsapott a szószba és most mindenki arról beszél, amit a demokráciáról mondott. Arról beszél a fűszeres, az utcaseprő, a postás, de még a globálliberalizmustól agymosott értelmiségiek is arról beszélnek. Itt az idő, hogy tűéles logikával rendet tegyek a fejekben.

A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.

A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.

A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.

A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.

Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?