Ha a Viktor beszédet mond, akkor nekem azt feltétlenül véleményeznem kell. Egyfelől azért, mert Viktor a Vezér és szakrális vezető szava
parancs. Másfelől azért, mert volt idő, amikor teljes egyetértésben
voltunk a Viktorral: amit én mondtam a blogon, azt lökte ő a plebsnek.
Ma viszont.
Sikeresek vagyunk-e mi, magyarok? Sikeresek lehetnénk, de nem a
globálelit kifosztó mérőszámai szerint. Az adósság csökkentését azáltal
értük el, hogy nekem nem lesz olyan nyugdíjam, amivel fenn tudom tartani
- nem megvetendő - életszínvonalamat. A magyar elitnek nem lehet
érdeke, hogy egyik tagjának meg kelljen húznia a nadrágszíjat. A
versenyképesség azt jelenti, hogy többet kell dolgozni ugyanazért a
pénzért, ami szakrális szempontból sem érdeke a néptörzsnek. Végül pedig
a foglalkozatás növelését kényszermunkával érik el, amikor pedig -
kizárólag a Föld űrhajó érdekében - nem többet kellene dolgozzunk, hanem
kevesebbet.
Ez az elit - benne Viktor, a Vezér - tehát még a jó kérdéseket se tudja
feltenni, őszintén beszélni, szembenézni, bátran kimondani, hogy nekünk
fizessenek nagy summákat azonnal pedig még kevésbé képes. Társadalmi
károk lesznek meg polgárháború.
Most pedig akkor a vörös farok: amúgy pedig a siker küszöbén állunk.
