A siker küszöbén

Ha a Viktor beszédet mond, akkor nekem azt feltétlenül véleményeznem kell. Egyfelől azért, mert Viktor a Vezér és szakrális vezető szava parancs. Másfelől azért, mert volt idő, amikor teljes egyetértésben voltunk a Viktorral: amit én mondtam a blogon, azt lökte ő a plebsnek.

Ma viszont.

Sikeresek vagyunk-e mi, magyarok? Sikeresek lehetnénk, de nem a globálelit kifosztó mérőszámai szerint. Az adósság csökkentését azáltal értük el, hogy nekem nem lesz olyan nyugdíjam, amivel fenn tudom tartani - nem megvetendő - életszínvonalamat. A magyar elitnek nem lehet érdeke, hogy egyik tagjának meg kelljen húznia a nadrágszíjat. A versenyképesség azt jelenti, hogy többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért, ami szakrális szempontból sem érdeke a néptörzsnek. Végül pedig a foglalkozatás növelését kényszermunkával érik el, amikor pedig - kizárólag a Föld űrhajó érdekében - nem többet kellene dolgozzunk, hanem kevesebbet.

Ez az elit - benne Viktor, a Vezér - tehát még a jó kérdéseket se tudja feltenni, őszintén beszélni, szembenézni, bátran kimondani, hogy nekünk fizessenek nagy summákat azonnal pedig még kevésbé képes. Társadalmi károk lesznek meg polgárháború.

Most pedig akkor a vörös farok: amúgy pedig a siker küszöbén állunk.

Egyedül a Birodalom ellen

Minden korban létezik a Birodalom (van amikor birodalmak is, az egyetlen Birodalom

sok-sok kis részlege, amelyik valami részletkérdésem összeveszett). De nemcsak a Biro-

dalom létezik, hanem léteznek hősök is, akik szembeszállnak a Birodalommal.

Ma egy ilyen hősre szeretném felhívni a figyelmet.

300 évvel járunk Krisztus születése előtt, akárcsak ma, a Birodalom akkor is a szabad-

ságszerető görögök megtörését tartotta az egyik fő céljának. (A magyarok akkor még

az eredendő szakralitás állapotában éltek a sztyeppén, így a Birodalom manipulációi nem

hathattak rájuk). A Birodalmat akkoriban Róma és Karthágó képviselték. A szabadság-

szerető görögöknek azonban volt egy titkos fegyvere. Egy zseniális gazdasági miniszter,

aki kétharmados felhatalmazás birtokában cselekedhetett.

Ez Pyrrhos nevű miniszter tudta, hogy noha országa kicsi és szegény mégsem kerülheti el

küldetését. Miután megállította a belső kártevők aknamunkáját felkészült a Birodalom

elleni végső ütközetre. Pyrrhos háborút hirdetett az államadósság ellen és seregével

megindult a Birodalom székhelye ellen, ahol a hitelminősítők döntöttek a világ sorsáról

két infernális orgia között.

Nade jeges félelem költözött a szívükbe, amikor a hős Pyrrhosz elefántjai végigdübörög-

tek a Birodalom gőgös központja felé vezető úton. Még a Birodalom két egymásra acsar-

gó részlege is békét kötött. De ez sem volt elég. A hős sikert sikerre halmozott. Végül

aztán a Birodalom meglelte a hős gyenge pontját. Új komprádorokat toborzott, akik

egy Antigonosz nevű (aki természetesen valójában éppen Progonosz volt, és ez a név

csak a Birodalom médiamanipulációs technológiájának a bizonyítéka) főkomprádor

vezetésével átverték az állítólagos adóemelések miatt zúgolódó népet (noha Pyrrhos éppen-

hogy adócsökkentéseket vezetett be) és kikezdték a kétharmados támogatottságú együtt-

működési rendszert. Ez megakadályozta a hős győzelmét, amely már csak karnyújtásnyira

volt. A Birodalom időt kapott erői újracsoportisítására és végül győzedelmeskedett.

Mi a tanulság ebből? Bízzunk a sikeres pénzügyminiszterekben és ne higyjünk a Birodalom

hazug progandájában. Ne kövessük el újra a görögök hibáját, akik nem bíztak Pyrrhosban.