Hát tessék, megtörtént. Amíg nyaralni voltam, Orbán diktatúrát épített ki. És tudjátok, baszok rá. Ha a hülyemagyaroknak ez kell, kapják meg. Egy kis rend amúgy is rájuk fér, oda bele, a pofájukba.A diktatúrához mostanában számos előítélet kapcsolódik. Hogy a diktatúrák rossz dolgok lennének. Pedig dehogy. Diktatúra ad csak igazán módot a Jó Kormányzásra. Például 1956 legnagyobb vívmánya, Kádár János se hozhatott volna fridzsidert minden magyar otthonba, ha nincs neki egy diktatúrája. Most meg az van, hogy egy jó kis diktatúra nélkül a Nagy Struktúrák Reformja hamvába hal, mint az Feri alatt történt. Hja, ha Ferinek lett volna kétharmada, düböröghetett volna a reformdiktatúra ...
Van tehát a reformdiktatúra, ami végre megadja a hülyemagyaroknak azt a két óriási pofont, ami már annyira hiányzott nekik. Meg ezen felül van a rosszdiktatúra, ami megpróbál beleszólni abba, hogy a sajtó mit tehet és mit nem. Képzeljétek, bazdmeg! Tegyük fel, hogy mint Harmadik Hatalmi Ág, elhatározom, hogy gyakorlom a hatalmamat és ellentartok valami rossznak. Odakenem a megmondást, telenyomok néhány idiótát, bűnözőzést, finom összemosást Észak-Koreával, sejtetem, hogy a rossz bizony a kormány megnevezett tagjai anyagilag is jól járhattak a rossz támogatásával és akkor beleszól nekem egy olyan félhülye, mint a Szalai Annamária.
Hát nehogy már! A megmondással én éppen visszacsatolok, ami a Rendszer működésének alapvető feltétele. Ez kúrták most el azzal, hogy Szalai Annamária teljhatalmat kapott. A következményekért csak őket terheli a felelősség.
