Ünnepeink

Kezdjük a karácsonnyal. Karácsony egy egetverő faszság. A szaturnáliák meg a druidák, na azok voltak valamik, de karácsony csak egy teszkóünnep, amikor a Fogyasztás Templomaiban ájtatoskodnak a konzumidióták. Karácsonynak ellen kell tartani, le kell rántani róla a leplet és akinek ez nem tetszik, az bekaphatja a fospumpát.

Jön március 15. Mit is ünneplünk akkor, hogy valami ugribugrik nem fértek a bőrükbe és szar költeményeket olvastak fel jobb sorsra érdemes múzeumlépcsőkről? Hogy a magyarok ahelyett, hogy szépen meghúzódtak volna a sarokban és persze a végén, amikor az arcukba kapták a fospumpát, akkor meg vernyákoltak évtizedekig? Ezen semmi ünnepelni való nincs ezen inkább sírni kellene. Március 15.-nek is ellen kell tartani, elég már az állandó hőzöngésből.

Húsvét és pünkösd, na azok aztán tényleg röhögnivalóak. Húsvét az még csak érthető, akkor esszük a sonkát, de a pünkösd? Mi történt pünkösdkor, tudja valaki? Egyáltalán, mit kell olyankor csinálni? Zöldbe öltözni, narancslével permetezni a gyerekeket, hajba barkát szúrni, mit? Nem tudjátok ti se, ugye? Sonkát meg ünnep nélkül is lehet enni. Húsvétnak meg pünkösdnek ellen kell tartani, a sonkaevést meg elintézhetjük egy szezonális sonkaakcióval a teszkóban.

Aztán ott van október 23, amikor az utcákon grasszáló, magukat forradalmároknak nevező terroristák békés állampolgárokat molesztáltak, köztük az én nagyapámat, akinek csak annyi volt a "bűne", hogy a párttitkárságon dolgozott a jobb élet reményében. Ennek az ünnepnek nem egyszerűen ellen kell tartani, hanem ki kell mondani, hogy bűnözők ültek akkor tort és be kell vetni sóval a helyét.

Mi is van még? Ja, az apropó. Augusztus 20. Na most arról aztán igazán nem tudom, mi végre van.

A diktatúra két arca

Hát tessék, megtörtént. Amíg nyaralni voltam, Orbán diktatúrát épített ki. És tudjátok, baszok rá. Ha a hülyemagyaroknak ez kell, kapják meg. Egy kis rend amúgy is rájuk fér, oda bele, a pofájukba.

A diktatúrához mostanában számos előítélet kapcsolódik. Hogy a diktatúrák rossz dolgok lennének. Pedig dehogy. Diktatúra ad csak igazán módot a Jó Kormányzásra. Például 1956 legnagyobb vívmánya, Kádár János se hozhatott volna fridzsidert minden magyar otthonba, ha nincs neki egy diktatúrája. Most meg az van, hogy egy jó kis diktatúra nélkül a Nagy Struktúrák Reformja hamvába hal, mint az Feri alatt történt. Hja, ha Ferinek lett volna kétharmada, düböröghetett volna a reformdiktatúra ...

Van tehát a reformdiktatúra, ami végre megadja a hülyemagyaroknak azt a két óriási pofont, ami már annyira hiányzott nekik. Meg ezen felül van a rosszdiktatúra, ami megpróbál beleszólni abba, hogy a sajtó mit tehet és mit nem. Képzeljétek, bazdmeg! Tegyük fel, hogy mint Harmadik Hatalmi Ág, elhatározom, hogy gyakorlom a hatalmamat és ellentartok valami rossznak. Odakenem a megmondást, telenyomok néhány idiótát, bűnözőzést, finom összemosást Észak-Koreával, sejtetem, hogy a rossz bizony a kormány megnevezett tagjai anyagilag is jól járhattak a rossz támogatásával és akkor beleszól nekem egy olyan félhülye, mint a Szalai Annamária.

Hát nehogy már! A megmondással én éppen visszacsatolok, ami a Rendszer működésének alapvető feltétele. Ez kúrták most el azzal, hogy Szalai Annamária teljhatalmat kapott. A következményekért csak őket terheli a felelősség.