Sok ezer éves szenvedéstörténetünkben a sikereink jelenthetnék a ritka fénypontokat, amelyekre oly szüksége lenne az örökös hadakozásban
és vereségekben megfáradt nemzetnek. Tudja a Birodalom is a
sikertörténetek erejét és olyan hamis valóságokat konstruál, amelyekben a
siker nem következett be, hanem éppenséggel kudarc következett be.
Teszi ezt a Birodalom azért, hogy minél költséghatékonyabban irthasson
ki minket! Kétséget hozzon oda, ahol egységnek kellene lennie, rákos
daganatot oda, ahol a hatalom kristályszépségének sugárzásában
ténykedhetne a nemzetért a néptárs. A létharc követező stratégiai terepe
éppen ezért a sikertörténetek megtalálása és felmutatása a Birodalom
üvöltő véleményterroristáinak ellenében.
Mindjárt mondok is két sikertörténetet. Ratkó-korszak és gulyáskommunizmus.
Mennyire rímel mindkettő mai problémáinkra! Ma ugye az van, hogy
nincsenek magyar nemzeti babák, vannak viszont roncsbabák. A
Ratkó-korszakban ez nem így volt! Akkor aztán tömegével lett bővítetten
újratermelve a nemzet! Ez egy olyan történet, amire büszkék lehetnénk
akkor, ha a Birodalom nem emlegetné fel állandóan Rákosit, csakis azért,
hogy a sikertörténet jó érzését keserűséggé változtassa. Zárójelben
jegyzem meg, hogy a korszak túlélői sem segítik a kibontakozást akkor,
amikor a nyomorúságról és az elnyomásról nyüszögnek, ahelyett, hogy egy
szakrális törzsi újjászületés hatalmas himnuszát dalolnák.
Aztán ott van a gulyáskommunizmus. Ki ne emlékezne a gulyásra? A
fiatalok nem, de majd megmagyarázzuk nekik, hogy akkor aztán magyar
gulyás került a nemzeti hasakba. A kommunizmus meg lehet, hogy újabban
egy kicsit rosszabb színben tűnik fel, de azt valójában úgy kell
értelmezni, hogy globálkomprádorok szivattyúzása helyett nemzeti
gyarapodást engedett az akkor kissé figyelmetlenebb Birodalom. Mondani
se kell, hogy a jobban teljesítő, jó munkájukra büszke jó magyar emberek
gulyásörömét azzal keserítették meg a birodalmi véleményterroristák -
különösen Bokros Lajos és Bajnai Gordon - hogy hitelből volt a gulyás.
Nos, tudományosan be van bizonyítva, hogy nem abból volt és ennyi legyen
is elég.
Sikertörténetek kellenek. És lám, mimdjárt találtam is kettőt ott, ahol
senki se kereste: a kommunizmusban. Ideje már, hogy az agyakban
világossá váljon, hogy a kommunizmus volt a mi példátlan
sikertörténetünk, ezzel szemben a demokrácia megöl minket. Ilyen különös
anyagból vagyunk gyúrva mi, magyarok.