Termeszhangyák

Sok beszűkült elme gondolja azt, hogy termeszhangyák nincsenek. Az a tévképzet terjedt el, hogy a termeszek és a hangyák örök ellenségek, közöttük összefogás, egy magasabb jóért való együttes mozdulás nem lehetséges. Ezért tartottam szükségesnek közzétenni egy bizonyító erejű képet a termeszhangyák létezéséről.

Termeszhangyák ápolnak egy, az emberi túlfogyasztás miatt károsodott bánáti bazsarózsát.

Üdvözlet az óhazának

Egy igazi elit horizontja nem szűkül erre a lapályországra, hanem világfigyelő tetőre kapaszkodik. Szerencsére ez könnyebb, mint gondolnátok, mivel elit megmondóemberek a Föld űrhajó legzordabb tájain is felbukkannak és vígan tenyésznek. Az a megtiszteltetés érte blogunkat, hogy Pál barátunk a fejlett nyugatról a mi blogunkat választotta arra, hogy üzenetet küldjön az óhazába.

A múltkorjában az Elysée-palotába voltam hivatalos az elnökhöz és az elnök megkérdezte: hát mondd már nekem meg, Paul barátom (per Paul vagyunk azóta, hogy 20 éve volt egy sajtóperem vele, amikor még fiatal politikus volt és könnyű préda egy magamfajta befolyásos véleményformálónak), mi van már a te Magyarországodon? Könnyedén mosolyogtam és annyit mondtam csak: ugyan, hagyd el, kedves elnököm, egy kicsit le vannak ott maradva, mondjuk ötven vagy száz évvel, fogalmuk sincs a világról meg amúgy is rebellis fajta, hát köpködnek egy kicsit. Nem kell komolyan venni. Kevés arrafelé a civilizált ember, aki ért a barbár nyelvükön, ha ők megkapják a támogatást, rend lesz. Az elnök mosolygott és láttam, hogy megnyugodott.

Ámde nem nyugodtam meg én! Riasztó híreket hallani az óhazából és könnyed mosolyom csupán az aggodalmamat elleplező álca volt. Fel is hívtam mindjárt Péter barátomat, a civilizáltak egyikét és meg is kérdeztem tőle, hogy igaz-e a hír? Hogy hiába támogatta a civilizált, nyugatos elit a Ferit, a balkániak valamiféle ellen-személyi kultusz alakítottak ki és nem szeretik őt ezért. Péter még jobban megriasztott, mert azt mondta, hogy nem csak Ferit támadják a bugrisok, hanem néhány bőgatyás egyenest az elitnek támadt. Még engem is kikezdenek.

Korábbra hoztam hát magyarországi utazásom időpontját, mert minden évben két hónapot ezen a kietlen pusztán töltök. Valahogyan el kell költeni a magyar nyugdíjamat meg aztán ki is kell alakítsam a véleményemet, vajon ezek a vademberek civilizálódnak-e, vagy továbbra is maradnak a teljesítménynélküli, lenézett mocsárban. Összejöttünk hát a Gerbaud teraszán Péterrel, Gyurival, Zsuzsával és néhány többé-kevésbé civilizálttal és ők elmondták a valódi helyzetet.

Ferit ott hagyták a hisztérikusok és az ország bármikor visszasüllyedhet az ázsiai tespedésbe. Riasztó, hogy eszmeileg egymástól olyan távol álló (ámde mind európai értelemben vett értelmiségi) barátom, mint József és Gábor is ugyanúgy látták a helyzetet. Reális a veszély, hogy Magyarország nem az igénytelen parasztjainak oly szükséges nyugatos, polgárosult jövőbe tart, hanem feudális, urambátyám múltba. Hiába próbálkozik Gábor összeötvözni a múltat és a jövőt egy olyan Budapestben, ahol van internet és wifi, de továbbra is zenél az EMKE cigánya, megint jönnek a vidéki bunkók a bűnös várossal, megint visszahúznák a magyar ugar egyetlen említésre méltó helyét Feketeországba. Egymástól teljesen függetlenül ezt mondja József, Péter, Gábor, Zsuzsa, Gyuri, Németországból Johann, Svájcból Marie, Franciaországból Pierre és jó barátom, William is ezt írta a Times-ban a minap.

Ha ennyien ezt mondják, akkor az nem lehet véletlen. Óriási a tét. Itt nem egyszerűen egy nem hibátlan, de a Haladásban, egy igazságosabb, modernebb társadalomban rendületlenül hívő miniszterelnökről van szó, hanem a jövőről. A Jövőről. Amit ezek a kunyhólakók el sem tudnak képzelni, de helyettük is elképzeli az elit.

Ez forog most kockán. Tanultam is egy pesties fordulatot ezzel kapcsolatban, hát ez egy fantasztikus képessége ennek a városállamnak, hogy akármekkora a baj, csak humort csinálnak belőle.

Hogy asszongya.

Orbán egy fospumpa.

Egy fospumpa. Hahaha, egy fospumpa.

Feketeország

Most itt nagyon udvariasan megkérek mindenkit, hogy ha bármilyen érzékenysége van, hagyja abba az olvasást.

Köszike.

Akkor csak a durvalelkű szellemi verőemberek maradtak, ugye?

Na ja, látom az arcotokon az internetes anyázások pszichológus által kikezelhetetlen nyomait. Meg aztán ti, az elit elitje sose voltatok valami mindennapi lények. A birkanép frusztráltnak és betegnek hívott titeket (engem is, a sok barom), de mi valójában mindig is tudtuk, hogy a többiek felett álló lények vagyunk.

Jó így, egymás között.

Akkor kezdem is.

Bazdmeg, hogy ez egy ilyen posványba fulladt feketeország, azt el sem tudom hinni. Asztakurvaéletbe. A sok proli bégetésétől ugyan feláll az agyamon a szőr, de eddig bírtam, mert azt hittem, hogy néhány emberformájúban még pislákol az értelem fénye. Erre ezek a nyálcsorgató kretének kiakadnak azon, hogy Ozirisz meg Hermész, a druidákról nem is beszélve.

Most úgy őszintén, rajtunk kívül normális itt valaki? Nem akarok olyanokkal élni, olyanországban, ahol szenteste nem lehet békésen kijelenteni az éppen megünnepelt eseményről, hogy egy egetverő faszság, csak azért, mert az egész ország ünnepel. Nekem egyfelől igazságom van, másfelől jogom, harmadrészt pedig ez itt Kelet-Európa legszekulárisabb országa, ahol a keresztény birkák dobótáblának való használatának eddig tapsolt a mértékadó, szuverén értelmiség. Sok munka volt abban, hogy ez így lett, én is dolgoztam rajta keményen.

Most meg a mértékadó, szuverén értelmiség súlyosan lapítva kussol és még Feri mellett is csak a leghülyébbek állnak ki. Én kivétel vagyok e tekintetben, természetesen.

Mi lesz itt, bazdmeg?

Megmondom, mi lesz itt. Nem fogjuk hagyni, hogy az emberi butaság mint egy nagy penésztelep feketével borítsa be ezt a jó édes kurvaországot. Harcolni fogunk. Ott leszünk minden ünnepnél, legyen az húsvét, pünkösd vagy hamvazószerda és mindig, mindig le fogjuk rántani a leplet a hígagyúság e szörnyű babonájáról. Aki fél, az most még leléphet, a blogról mondjuk ki fogom tiltani, de nagyobb bántódása nem esik azon kívül, hogy a hadműveletben felhasznált fospumpákat rajta fogjuk kipróbálni.

Nos, lépjenek ki a beszari, hülyeagyú gyávák!

Senki?

Remek. Nem véletlenül vagytok ti az elit elitje, pszichológiailag kezelhetetlen esetek.

Wrong

Tegnapi postomra érkezett kommenthegyben turkálva megütötte a szememet néhány wrong. Teljes hökkenetemre a wrongot még félelit bloglátogatók is a blogba fűzték, hát azonnali akció szükséges.

A vizitdíjról van szó.

Ebben most éppen spíler vagyok, mert a vizitdíjról szóló részt most íratták át velem. Hogy basszák meg a szopós szájukat. Először úgy volt, hogy a vizitdíj a megtakarítás miatt jó, de most változott a stratégia és változott a mese is. Jancsi és Juliska kifelé, tizenkét csóka befelé.

Meg kell mondjam, a fentebb linkelt elszámolós mese még nem a végleges. Igazából idebasztak nekem három variációt, hogy írjam meg mindegyiket. Ezért nem vagyok aktív a blogon, ezért nem sok a hét- és nyolcszámjegyű összeg. Nem sajnáltatom magam, az állammal kéz a kézben haladó kapitalista piacgazdaság egyszerű közkatonája vagyok én, de azért jól esne néhány résztvevő szó.

Aki nem sajnál engem, az repül a blogról. Ezt üzenem a proliknak.

Így állok most a variációkkal.

A vizitdíj azért kell, mert ettől boldogabbak az emberek.

Az egyszeri szegény legény bemegy a boltba és ellop egy cukorkát. Nyalogatja a cukorkát, de keserű az! Ebből megérti, hogy csak olyasmi lehet édes, amit kifizet! Elmegy árkot ásni, a megkeresett pénzéből veszi a cukorkát, ami lám, édes, mint a méz! Zárókép: mosolygós emberek jönnek ki a rendelőből, kezükben a vizitdíj befizetését igazoló csekkel.

A vizitdíj azért kell, hogy megvédje az orvosokat.

A hétfejű sárkánynak új kedvtelése van: orvosokat eszik. Első nap kimegy, bekopog egy orvoshoz, hívásra bemegy és megeszi. Másnap megcselekszi ugyanezt. Búsul az öreg király és annak ígéri a lányát és a fele királyságát, aki valamit tesz az orvosevés ellen. Jön az furfangos szegénylegény és bevezeti a vizitdíjat! Harmadnap jön a sárkány, de mivel nem fizet vizitdíjat, nem jut be az orvoshoz, így lógó orral elkullog. Zárókép: megkönnyebült orvosok pajzsra emelik a furfangos szegénylegényt. Update Őrnagy Őrnagy ötlete alapján: A gonosz sárkány dühödten elrobog és népszavazást kezdeményez a vizitdíj eltörléséért, hogy továbbra is orvosokat ehessen. A furfangos szegénylegény azonban leleplezi az összeesküvést és a nép egy emberként szavaz a vizitdíj megtartásáért.

A vizitdíj védi a szegényeket a dölyfösök ellen.

Mátyás király álruhában járja a vidéket és beáll az orvos házikója előtti sorba, ahol szegény emberek várakoznak. Odahajtat hintaján a gyevi bíró és mindenki előtt beront az orvoshoz. Na, elgondolkozik ezen Mátyás király és bevezeti a vizitdíjat. Másnap jön megint a gyevi bíró, de hiába! Minthogy neki is vizitdíjat kell fizetnie, ki kell várnia a sorát.

Caracalla ötlete alapján: a vizitdíj védi az egészséget.

Két szegény kis gyufaárus lány árul gyufát. Nem fizetnek vizitdíjat. Fáznak is és éhesek is. Aztán az egyikük már befizeti a vizitdíjat. Erre melege is lesz, és anyukája is eljön érte. A másik makacs, nem fizeti be a vizitdíjat, így aztán fagyási sérülésekkel kórházba szállítják és még kórházi napidíjat is kell fizetnie.

Lássuk, mire képes a webkettőnulla! Ha valakinek javító ötlete van, beleírom a mesébe. Rajta, elitek, ki lesz méltó erre a megtiszteltetésre?

Czakó Gábor-Banga Ferenc: Okos Kata

Bauer blogtárs ganajtúrós Andersen-meséje villámcsapás-szerűen idézte fel a Mester azon zseniális meglátását, hogy eljött a Mesék Ideje. Én is észbe kaptam és emitt megosztok egy Rémmesét a balfelől látható könyvecskéből. Mint minden Rémmese, ez is kortalan. Csak a szófordulatokat kell kissé kisuvickolni az 1988-as kiadásban és máris lehet a Haladás zászlajára tűzni.

Egyszer volt, hol nem volt, a bértömeg-gazdálkodáson túl, de a személyi fizetéseken innen, volt egy szakszervezeti bizalmi. Úgy hívták, hogy Okos Kata. Volt annál a vállalatnál több szakszervezeti bizalmi is, neve is volt mindnek, de csak ezt az egyetlenegyet hívták Okos Katának. Hogy miért, azt rövidesen megtudjátok.

Történt, hogy pecsétes, stencilezett papírokkal összehívták az üzemi ebédlőbe a szakszervezeti értekezletet. A bizalmiak gyűltek, ültek, iszogatták a kólát, rágcsálták a ropit, hallgatták az üzemi négyszöget, amely, mint valami wimbledoni páros, előadta, hogy a vállalati bérezés nem eléggé korszerű. Haladóbbnak kellene lennie, ösztönzőbbnek, élenjáróbbnak, szocialistábbnak, komplexebbnek, humanistábbnak, demokratikusabbnak, differenciáltabbnak, valósabbnak, nehogy a cég a termékszerkezet-váltás kellős közepén egy ámokfutó menetrend pályájára kerüljön.

A szakszervezeti bizalmi is éppolyan ember, mint a többi. Elérzékenyült hát mind, és kissé meg is ijedt. Hogyan is ne ijedt volna meg: ennyi varázsige egy egész kongresszus elbűvöléséhez is elég lett volna. Osztályharcosan lehurrogták Okos Katát, amikor az parlagi módon firtatni próbálta, hogy mármost ezután több lesz-e az egységnyi munkára eső bér, vagy kevesebb. Volt ám felzúdulás, amikor Kata a szavazásnál nemet mondott a javaslatra! Majd akkora, mint fizetéskor, a lappadt borítékok láttán.

- Magatokra vessetek - mondta Okos Kata.
- Miért? Mi mást csinálhattunk volna? Te hőbörögtél, és mire mentél vele?

Lápvidék

Drogfutárt találtak a Kóka-épitkezésen, na és? Ez nem Kóka felelőssége, az viszont igen, hogy fontos nemzetgazdasági ágak inkább emlékeztetnek lápvidékre, mint a Fair Play-díj átadójára.

Igen, Kóka felelős. Felelős azért, hogy egy egész gazdasági ágból, mi több, hatalmi ágból a rohadás kénköves miazmái szállnak fel.

Az újságírásra gondolok. Az is olyan immanensen korrupt, mint az egészségügy, az építőipar vagy éppen a karitatív segélyszervezetek. Szerintetek eltart ez a kis ország annyi újságírót, amennyi itt ontja ránk a napi matériát? Hogyan működnek újságok 16000-17000 fizető vásárlóval vagy portálok napi 50000 egyedi látogatóval? Ki fizeti az újságírók után a TB-t és az adót?

Óh, miket irsz? Olyan jó ilyeneket olvasni. Cimkeszerkesztő? Kutató-szerkesztő? Tébézett állásban? Nokiacsúcscucc? Mint szerkesztőségi juttatás? Óh, de szép is lenne. Nagyon meg tudnám tanulni használni,nagyon-nagyon.

Még senki sem gondolkodott el közületek ezen?

Nem?

Addig jó.

Nincs is hozzá semmi közötök, birkák. Minekünk van az EKHÓ, azt fizetjük, ennyit elég ha tudtok. A többi részletet lepje sűrű balladai homály. Olyan, ami a lápvidékek fölött lengedez.

Hát hiszen a ballada is csak úgy izgis, ha homályos.

Divatcsinálók

Nézem a témajegyzékemet, mibe is rúgtam régen már? Az egyházba, hogyne. Beszólt néhány birka, hogy így szólóban a katolikus egyházat gyalázni unalmas, úgyhogy mit szólnátok egy hülyemagyar-katkógyalázó kombóhoz?

Akármit is szóltok, megkapjátok a pofátokba. Eliteknek: megkapjátok a jó arcotokba.

Katkóknak szertartásaik vannak és innen egyenes vonalban asszociálok az ünnepekre. Ünnepeink? Mit már? Ünneped, maximum, hülyeagyú. Ünnepeink nincsenek. Nekem van meg neked van, mindenkinek a saját készletnyi ünnepe. Az én szabadságomba ne rongyoljon bele senki a hülye ünnepével, majd megülöm én azt, ha akarom.

Különben is, én sokkal jobb ünnepeket tudok kitalálni, mint a múltba ragadt katkók, akik amúgy se szóljanak semmit a pedofil papok ügyének eltussolása után. Éppen tegnap volt a Fontos Blogok Ünnepe, ma pedig töklámpást gyújtottam a blogomról kirúgott faszfejek emlékére. Holnap lesz a heti Orbánnap, ha pedig hétfő, akkor nácik. Ne mondjátok, hogy ez nem jobb, mint idióta karácsonyokat ünnepelni.

Hogy nincs hagyománya, hülyegyerek? Kit érdekel, ha egyszer divatba jön? Divatba jön magától. Pontagyúaknak: megesik, hogy hirtelen mindenki töklámpást akar gyújtani, még ha korábban nem is tették. És mi jogon akadályozná meg őket ebben valaki is? Mi jogon? Divatba jött és kész.

Ennyit kell tudni nektek, birkák.

Mert az meg az én szakmám, hogy divatba hozzak valamit. Nem egyszerű, de ezért elitfoglalkozás. Ha csak úgy leírnám a pofátokba (eliteknek: jó arcotokba), hogy nyomás töklámpást gyújtani, kiröhögnétek, sőt, esetleg meg is rúgdosnátok. De ha azt mondom, hogy le a poros, katkószagú ünnepekkel, viszont a tök milyen jópofa, akkor valami ismeretlen erőnek engedelmeskedve rohantok tököt gyújtani.

Ez az érték, amit hozzáadok.