Gyors vagy lassú

Adósságcsapdában vagyunk, úgy anyagi, mint szakrális értelemben. Habár járt nekünk az a kis hitelből jól élés, kamatostul követelik vissza a globálfinánctőke vérszívó denevérei. A vérszívásra jó okuk van, mert szörnyű csapdába csalták a magyarságot. Nem annyit kérnek vissza, mint amit adtak, hanem többet. A különbözetet úgy hívják, hogy kamat és nem elég, hogy a polgárháborús veszélyre fittyet hányva a finánctőke visszaköveteli azt a pénzt, amiből egy kicsit jól éltünk, hanem még a kamatot is követeli, amelyből viszont nem realizálódott a magyar nemzetstratégiai érdekeknek megfelelően a nemzettörzsnek szétosztható forrás.

Hol törvényes ez? Ki hallott már ilyenről?

Kamatot akkor lenne joguk követelni, ha biztosítanák az országjövedelem növekedésének feltételeit. Minthogy azonban növekedés helyett a globáltőke csak töpörödést és válságot volt képes produkálni, mi mossuk kezeinket és nem tartjuk jogosnak, hogy rosszabbul éljünk csupán holmi kamat miatt. Válság idejében a kamat tehát nem törvényes, se az emberi, se a szakrális törvények szerint sem.

Na most ezt nem volt hajlandó a globálfináncság belátni.

Továbbra is ki akarnak fosztani minket a kamattal, amit pedig meg se ettünk. A kamat egyfajta létszivattyúként szívja ki e sokat szenvedett törzsből az életerőt, amely életerő egyenesen a globálszivattyúsokhoz áramlik és ők híznak kövérre a magyar életerőn, amely életerőre pedig nekünk is szükségünk lenne a nemzetnövelési célokhoz.

Mivel mind az IMF, mind a globáltőke kamatot szed (ez is azt bizonyítja, hogy igazából ugyanazon globálerő globálfegyvere mindkettő), ugyanúgy pusztítja a nemzet létszövetét mindkettő. Hiszen arról van szó, hogy a megtermelt vájlingokat nem mi, magyararcúak használhatjuk bővített létújratermelésre, hanem a globalóma. Most tökmindegy, hogy egy évben a 10 vájlingból egyet vagy kettőt kell tejelni a szivattyúsoknak. A lényeg, hogy mi izzadtuk ki a saját verejtékünkkel, de nem mi eresztjük a vájlingba a disznó vérit.

Ez a magyar sorstragédia. Vájlingjainkban mások tobzódnak. A magyar elit pedig ahelyett, hogy összefogna és vállt vállhoz vetve állna ki a Vezér mögött, megosztott és piti kis érdekei fontosabbak neki mint az, hogy ne fizessünk kamatot egyáltalán. Sőt, a magyar rögből saját verejtékével bütyökmagot facsaró tiborcoknak még csak nem is tematizálják a beszédtérben, hogy nyomorúságuk a kamat miatt van és csak aközött választhatnak, hogy gyorsan túlesünk a szurin, vagy húzzuk a végtelenségig.

Ha ezt tudnák a tiborcok, biztos a gyors államcsődöt választanák és nem az IMF-t.

Menetelés a győzelembe

Elitek, a pillanatnyi helyzet az, hogy a hülyemagyarok végre felfogták, mi a valóság. Mintegy varázsütésre elkezdték azt tárgyalni, hova menekítsék a pénzüket és milyen valutába konvertálják állati rossz árfolyamon. Okos dolog. Nem is nagyon tudnék mást mondani, mivel három hete éppen én magam tanácsoltam nekik ezt.

Ez is annak a bizonyítéka, hogy van egymillió olvasóm.

A bankösszeomlás csak egy fontos lépés a menetelésben, ami garantáltan a győzelembe visz. A győzelembe, ahol végre én mondhatom meg, mi legyen az alkotmányban, a választási törvényben és főleg a médiatörvényben, amely már korábban is mázsás súlyokkal húzott le szárnyalásom közepette.

Ha már a hülyemagyarok egyszerűen képtelenek egy médiatörvényt megalkotni, majd megalkot egyet az EU és az IMF. Ők meg, tudom, olyat fognak alkotni, ami nekem tetszik.

Már csak néhány napot kell addig aludni.

Az IMF titkai

Ezen a ponton kell elmeséljek egy történetet, ami azután esett meg velem, hogy munkásból lett személyzetis fiaként lehúztam majdnem 20 évet az MSZMP-ben, majd újabb 4 évet az MDF képviselőjeként. De még azelőtt történt, hogy az 1. Orbán-kormány politikai államtitkára lettem volna.

Tehát a nyílt SZDSZ-es terror tombolásának kellős közepén éppen az Európa Tanácsnak készültem jelentést tenni, amikor úgy adódott, hogy leült mellém a Nagy Ember. Te Lazlo, mondta közvetlen hangnemben, tudod, hogy én a Globális Pénzhatalom embere vagyok. Itt az idő, hogy elmondjam neked a legtitkosabb titkokat.

Mert azt hitte, hogy én is a klub tagja vagyok és én meghagytam ebben a hitében, hogy ezeket a titkokat most megoszthassam Önökkel.

Tehát a Nagy Ember elkezdte feltárni a titkokat. Hogy Magyarország a '70-es években adósságcsapdába sodródott, mert a pártvezetés az olajválság dacára nem mert az életszínvonalhoz nyúlni, bár az olajválság végül mégis begyűrűzött. Hogy az összeomlás elkerülése érdekében az IMF-hez kellett fordulni. Hogy az IMF piacgazdasági reformokat követelt már a '80-as évek elején és hogy ezt Kádár nem egyszerűen megengedte, de támogatta is! Hogy ezeknek a reformoknak eredményeképpen a '80-as évek közepére-végére kialakultak a piacgazdaság egyes elemei.

Döbbenten hallgattam. Ez teljesen hihetetlen volt számomra. Én eddig úgy tudtam, hogy 1989-ben egy mindent elsöprő forradalom takarította el a Kádár-rendszert, erre itt kiderül, hogy minden le volt vajazva.

Kiderült, hogy a magyar néptörzs számára kivételes gazdagodást és növekedést hozó rendszert az IMF vette el tőlünk holmi hitelekre hivatkozva. Minek eredményeképpen 80%-nak rosszabb lett annál, mintha a '70-es évek szocializmusa továbbra is a pályáját futja további hitelekből.

Na ilyen szemétládák vannak az IMF-ben.