Ez bizony négyszeres kizsákmányolás. Ezt mondja a tudomány, a számok.
Az úgynevezett rendszerváltás után megszűnt a tőke ellensége, a Szovjetunió, ami addig a munkások érdekeiért küzdött világszerte, a tőke pedig elszemtelenedett. Ezért fordulhat az elő, hogy ma egy munkás négyszer annyit dolgozik ugyan a gyárban, de a fiziológiai egyszerű újratermeléséhez szükséges javakat sem tudja előteremteni. Melyikünk ne látott volna a gyárkapuban az éhezéstől összerogyott munkást, aki már a Suzuki Swift-je egyszerű fiziológiai életben tartásához szükséges benzint se tudta előteremteni?
Melyikünk ne látott volna? Mindegyikünk látott. Mindennapos eset.
A tőke felmondta a megállapodást. Arról volt szó, hogy a tőke fizet, mi, munkások meg cserébe nem verjük be a palotáik kapuját. A tőke azonban cserben hagyta a Nyugatot és elment Keletre, turbókizsákmányolni. Ezért Nyugaton, sőt Magyarországon, a kompország Nyugat-Keleten (momentán Kelet-Nyugaton, de lesz ez még Nyugat-Kelet is, read my lips) esnek a reálbérek. A tőke miatt éltek tehát rosszabbul, a tőkéről pedig mindannyian tudjuk, hogy a kufáristák kezében van, a kufáristák pedig a mélyszerkezet szerint ...
De hagyjuk a kufáristákat most.
A lényeg, hogy kell valaki, aki bever a tőkének. A munkások már nem alkalmasak arra, hogy beverjenek a tőkének, mikor észre sem veszik, hogy turbókizsákmányolva vannak. Ott tenyésznek a Gorenje hűtőláda árnyékában ezek a munkások, ott mossák az agyukat a szennymédiával. Ideológiailag teljesen használhatatlanok.
Nincs mese, a globáltőke elleni globális osztályharcot a nemzetállamoknak kell felvállalniuk. Nemzetállam alatt azt értem, hogy a nemzeti szocialisták beszivárognak az állam vezetésébe és az állam eszközeit felhasználva vernek be a globáltőkének.
És akkor majd a globáltőke megtanulja.
