Ha megszavaztattuk volna a 1400-ban a spanyol királyság konzumidiótáit, hogy létezik-e Amerika, mire szavaztak volna? Arra szavaztak volna, hogy nem létezik, ami teljességében megmutatja, mennyit kell adnunk a konzumidióták véleményére. Ők alacsonyabb szellemi szinten léteznek, nagyjából a nádi poszáta és a sündisznó létnívója között félúton, a véleményük is annyit ér, mint a nádi poszátáé vagy a sündisznóé. Elképzeléseik a világegyetem természetéről látatlanul is sutba dobhatók.
Jól mondta Hamvas Béla: a politikus hallgasson inkább arra, aki közelebb van a végső igazság keresésében a célhoz. Vagyis rám. Ezt mondaná Hamvas Béla is, ha élne. Mivel azonban nem él, inkább idézem gondolatait a francia forradalomról. Hamvas szerint sose bizonyosodott be világosabban, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség egy gyilkos téveszme, mint a francia forradalomban.
Az aranykorban, amit szintén Hamvas Béla tételezett, nem volt szükség szabadságra, egyenlőségre és testvériségre. Akkor a jóságos és bölcs filozófuskirályok vezetését önként fogadta el az alacsonyabb szellemi szinten álló plebs. Ma azonban jóságos és bölcs filozófuskirályok helyett a tömegemberek véleményét figyelő politikaipari holdingok tobzódnak, így aztán különösen nagy szükség van az én véleményem kikérésére.
Ez most nem történt meg, jelezném. Így aztán nem lesz igazságra támaszkodó politikai többség.
