Az igazság jogán

Újra Film van a Rendezőtől, akinél egyszer már főszerepeltem a Győztes Csapattal együtt. Azt a filmet - dacára annak, hogy a Fidesz 2010-es győzelmében kulcsszerepet játszott - csak a Duna TV tűzte műsorra, a mostani azonban főműsoridőben megy majd. Ez is jelzi, hogy a neoliberalizmusra mért megrendítő csapások eredményeképpen mennyire megállíthatatlanul tör előre a nemzeti szocializmus eszméje.

Miről szól a Film? Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, miről szól a Film, hanem az, hogy mit kell gondolni arról, hogy Magyarország szovjet függésbe tartozott 45 évig. Erről pedig azt kell gondolni, hogy Szovjetunió vagy Brüsszel egykutya, az egyik Birodalom jön, a másik megy. Ha pedig úgymond igazságtétel történik, az is birodalmi igazságtétel, ami lehet, hogy jogszerű (a jog perfid betűje szerint), de semmiképpen nem igazságos. Az igazságot itt szakrális értelemben vettem, ami 3000 éves törvény, nem újdonász betűleves. Ortega y Gasset is ezt mondaná, ha élne.

Vegyük csak, mi történt Nürnbergben. Nürnbergben ott ült a Nyugat meg Sztálin és ítélkeztek. Volt-e joguk ítélkezni azok után, hogy ők is bűnösök? Felettünk ítélkezni, akik csupán az igazságot védtük? Nem volt joguk és az, hogy törpe kisebbségben voltunk és vagyunk ezzel a véleményünkkel, csupán technikai részletkérdés. Az igazság mindig igazság, függetlenül attól, hogy mit gondolnak erről a többiek. Ha nekem igazam van, akkor tökéletesen mindegy, hogy másik néhány milliárd azt mondja, hogy nincs igazam. Nekem akkor is igazam lesz, nekik meg akkor is nem lesz igazuk. Ezt hívjuk szakrális igazságnak.

A szakrális igazság rendszere bomlik, a jog műigazsága pedig zsarnokoskodik. A jog nevében taposnak csizmával igazakat. Főként a birodalmi kollaboránsok. A jog tehát nem számít, ha úgy érezzük, hogy igazunk van.

Erre kell gondolni, amikor a Filmet nézzük. Akármiről is szól az a film.

Angela meg én

khm. elképzelem, hogy Angela Merkel Bundeskanzlerin a google translate-tel fordítja az éppen a magyar közlönyben megjelent, aláírt és hiteles médiatörvényt. állati lehet. Ungarisch --> Deutsch. Klick!

van idehaza sok ember, gondolom, mindenki jogász legalább, és át is rágta magát a teljes törvény szövegén. lévén, hogy magyar, még esélye is van arra, hogy megérti. Egyébként hogyan írhatna erről a nemsokára-korlátozott-és-ellehetetlenített független sajtóban erről cikket.

spinoff: (a jog mint olyan szubjektív, fospumpaországban nincs precedensper, elvileg minden eset egyedi megítélés. tehát minden olvasó a kedve és elképzelése szerint értelmezi a törvényt. a felperes és az alperes ügyvédje is.)

namármost, ha én Bundeskanzlerin lennék, és lenne egy bazi nagy országom 70millió állampolgárral, etnikai feszültséggel, ellenzékkel és egyéb sok problémával, biztos nem azzal tölteném a drága időmet, hogy egy világvégi kis ország médiatörvényét olvasgatom, elemezgetem, akár még úgy is, hogy azt nekem valaki szépen az anyanyelvemre lefordította.

sajna Merkel asszony elfoglalt, gondolom, nem ér rá blogolni sem, ha olvasta is a törvényt, max egy kivonatolt verziót olvashatott. németül. aztán erről mondott valamit.

az sem lehetetlen, mivel politikusról beszélünk, hogy az ő kicsi ellenzéke revolverezi minden kis érdektelen baromsággal, tán éppen párhuzamot akarnak vonni a CDU és a KDNP között, és elhatárolódásra szólítják fel. hát hogy lehet jóllakatni a hülyéket és nem direktben piszkálni az esetleges partnereket, mint valami látszatcselekvéssel. el kell ítélni valamit, aminek semmi direkt hatása nincs se rám, se az országomra, csak azért, hogy néhány önjelölt hülyegyerek ne rajtam köszörülje a nyelvét a "független sajtóban"? elítélem. a bolha pöcsén pattanás fajsúlyú a probléma.

másrészt meg, hol érdekel engem, egyszerű családanyát - vagy éppen regnáló magyar miniszterelnöknőt, hogy a Vaterlandban kik hogyan korlátozzák a médiát? hát mindjárt kikapcsolom egy percre a SAT1-en a szerencsekereket, tiltakozásképpen.

na, megyek, mert odakap a rántás.