Az igazság jogán

Újra Film van a Rendezőtől, akinél egyszer már főszerepeltem a Győztes Csapattal együtt. Azt a filmet - dacára annak, hogy a Fidesz 2010-es győzelmében kulcsszerepet játszott - csak a Duna TV tűzte műsorra, a mostani azonban főműsoridőben megy majd. Ez is jelzi, hogy a neoliberalizmusra mért megrendítő csapások eredményeképpen mennyire megállíthatatlanul tör előre a nemzeti szocializmus eszméje.

Miről szól a Film? Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, miről szól a Film, hanem az, hogy mit kell gondolni arról, hogy Magyarország szovjet függésbe tartozott 45 évig. Erről pedig azt kell gondolni, hogy Szovjetunió vagy Brüsszel egykutya, az egyik Birodalom jön, a másik megy. Ha pedig úgymond igazságtétel történik, az is birodalmi igazságtétel, ami lehet, hogy jogszerű (a jog perfid betűje szerint), de semmiképpen nem igazságos. Az igazságot itt szakrális értelemben vettem, ami 3000 éves törvény, nem újdonász betűleves. Ortega y Gasset is ezt mondaná, ha élne.

Vegyük csak, mi történt Nürnbergben. Nürnbergben ott ült a Nyugat meg Sztálin és ítélkeztek. Volt-e joguk ítélkezni azok után, hogy ők is bűnösök? Felettünk ítélkezni, akik csupán az igazságot védtük? Nem volt joguk és az, hogy törpe kisebbségben voltunk és vagyunk ezzel a véleményünkkel, csupán technikai részletkérdés. Az igazság mindig igazság, függetlenül attól, hogy mit gondolnak erről a többiek. Ha nekem igazam van, akkor tökéletesen mindegy, hogy másik néhány milliárd azt mondja, hogy nincs igazam. Nekem akkor is igazam lesz, nekik meg akkor is nem lesz igazuk. Ezt hívjuk szakrális igazságnak.

A szakrális igazság rendszere bomlik, a jog műigazsága pedig zsarnokoskodik. A jog nevében taposnak csizmával igazakat. Főként a birodalmi kollaboránsok. A jog tehát nem számít, ha úgy érezzük, hogy igazunk van.

Erre kell gondolni, amikor a Filmet nézzük. Akármiről is szól az a film.

A győztes igazsága

Igaza mindig a győztesnek van. Ami azt jelenti, hogy a győztesek szabják meg, mit tanítsanak a Közgazdaságtudományi Egyetemen (újabban Corvinus). Amikor a Birodalmat a Szovjetunió képviselte nálunk, akkor a szocializmus politikai gazdaságtanából vizsgáztam. De nem hatott ám rám, elsőévesként felismertem, hogy ez egy badarság, összekacsintottam a tanáraimmal, lebuktam, kibekkeltem és vártam a szovjetek távozását, hogy kifejleszthessem az Egyesített Elméletet, ami végre egységes keretbe foglalja a Pénzfolyadékot, a Hagyományt, a Szakralitást, a Szakrális Vezetőt és az Ökosámánizmust.

Mekkora lett a csalódásom, amikor kimentek a tankok, bejöttek a bankok és az új birodalmi helytartók magával hozták a saját gazdasági elméleteiket is! A termelési módok elmélete helyett nem dolgozhattam ki a Szakrális Pénz elméletét, hanem a fiatal agyakba a hasznossági függvényt töltötték, amiről a Tudomány már rég kimutatta, hogy se a Szakralitást, se az Ökosámánizmust nem veszi figyelembe. Amikor pedig a tankönyvtől eltérve az Igazságot próbáltam volna az elsőéveseknek tanítani, megmutatkozott a szennymédia elembertelenítő hatása. Ahelyett, hogy az elsőévesek fellázadtak volna és kőtörő kalapácsot fogva beverték volna a Birodalom rémerődeinek a kapuját, flegma módon csak azt kérdezték, hogy most az Igazságot mondják-e vissza a vizsgán vagy a tankönyvet.

Hát hogyan tudná egy elsőéves megérteni, hogy a társadalomtudományokban csak vélemények vannak? És ha én állok a katedrán, az azt jelenti, hogy az én véleményem a hivatalos Igazság, amit meg kell tanulni? Ez is csak azt mutatja, milyen nehéz harcolni a neoliberalizmus ellen. Amikor az ember végre ott áll a hatalmi pozícióban, hogy megmondhassa a fiatal agyaknak, mi az Igazság mostantól kezdve, akkor felbukkan egy tankönyv és mindent tönkretesz.

Akkor veszítettem és a fiatal agyakba a Corvinuson ügyködő birodalmi kollaboránsok továbbra is a neoliberális badarságot töltötték. Vissza kellett vonulnom egy olyan menedékbe, ahol a hallgatók nem kérdeznek annyit és ott kellett a Harmadik Út Professzorává válnom. Most azonban, hogy a gazdasági szabadságharc végre kézzel fogható eredményeket hoz és bebizonyosodott a Szivattyúelmélet igazsága, most újrajátszhatjuk a meccset.

Már csak a tankönyvet kell megírjam, hogy a múltkori felsülést elkerüljem.

Kréta

Martin Schulz nem egyszerűen nyugati, hanem baloldali is. Ezek után azt meri állítani Viktorról, a Vezérről, hogy hazudik. Ha minden nyugati hazudik, viszont mi, kínaiak mindig igazat mondunk, akkor mit jelent a Schulz állítása a létvalóságok ontológiájában?

Az elméleti fizika második törvényének felhasználásával rögtön belátható, hogy Schulzról bizonyosodott be hazug volta, vagyis Viktor mondott igazat. A valóság mélyszerkezeti elemzéséhez ez azonban kevés. Azt is tudnunk kell, mikor mondott igazat a Viktor? Amikor birodalmi szupersztár volt, akkor biztos nem. Akkor kezdett igazat mondani, amikor elvetette a Nyugat kesztyűbábjának ráosztott szerepét és elkezdett harcolni a magyarság sorsérdekéért, vagyis azért, hogy több legyen a zsozsó. A tiszta emberi eszmények és az erkölcs győzedelmeskedését a nyugati hazugságkastélyon nem engedhette a birodalmi moloch, így Viktor most taktikai elszakadásra kényszerült.

Harcostársaim, Viktornak most egy ideig az Ellenség nyelvét kell beszélnie. Nagy fájdalom ez nekünk, de biztosíthatlak titeket, még nagyobb kín ez neki. Hazugságokat mondani napról napra, ez megviseli még a legkeményebb küzdőt is. Én azonban továbbra is itt maradok és elmondom nektek az Igazságot, ha már Viktor nem teheti. Aztán egy napon csatlakozni fog hozzánk megint, mert a hazugságbirodalom végnapjai már nem tarthatnak soká. Talán holnap, talán ezer év múlva, de a Birodalom összedől majd.

Ebben teljesen biztos vagyok.

Pénz, Életenergia, Pusztító Világerő

Üdvözletemet küldöm az elveszett szakralitást kereső olvasóknak, én, aki itt és most KGB barátom kedves kérésének engedve mutatok nektek fényt és a kivezető utat.

Először is egy alapvető tévedést szeretnék tisztázni, amelyet sajnos jó szándékú emberek is terjesztenek, ezáltal egyébként sajnos maguk is a Birodalom infernális tervét elősegítve, szóval, hogy a pénz és általában az anyagi világ a szakralitással állna szemben. Tegyük tisztába a dolgot, a pénz az ontológiai létenergia egyik megnyilvánulási formája, vagyis, ha utálatosnak tekintjük, akkor éppen azt érjük el, hogy a magyarság létenergiájának egy részét a Pusztító Világerő kezére játsszuk át. A magyarság létenergiája pedig egy olyan látszólag kimeríthetetlen forrás, amelyből a Pusztító Világerő gigantikus komprádorszivattyúi a működésükhöz szükséges energiát igyekeznek kinyerni.

A pénzzel kapcsolatban legyünk tisztában azzal, hogy az apostoli szent királyink közé tartozó III.Béla is veretett pénzt. Közbevetőleg megjegyezném, hogy III. Béla egyébként annyira kiváló és szent ember volt, hogy a Kelet nagy szakrális államának, a Bizánci Császárság élére is őt választották ki. Azonban a már akkor is jelen lévő Birodalom ügynökei végül egy érdekeiket maximálisan kiszolgáló komprádor-ügynököt juttattak a trónra, majd amikor az ontológiai létalapjaiban fenyegetett bizánci nép bátor tagjai tüntetésekkel és a tiltakozás más formáival ellehetetlenítették az uralmát akkor a westernglobalizáció erői kivillantották agyaraikat és a közvetlen katonai megszállás mellett döntöttek. Elpusztítva ezzel a Kelet nagy szakrális államát és nem mellesleg megnyitva az utat a Birodalom következő képviselőjének a globalista török szultánnak az utat Európa szívcsakrája felé. Ezt most csak így közbevetőleg jegyeztem meg, hogy mindenki érezze át, milyen kegyetlen eszközöket alkalmaz, az egyébként meg-megroppanó Birodalom azokkal szemben, akiket az ellenségeinek vél.

Naszóval pénz, ezt az eszközt már a középkori szakrális renden alapuló monarchiák is alkalmazták, ugyanis elég könnyen belátható, hogy az ökoszociális gazdaság alapvető elemei a természettel való szoros kapcsolatot jelképező föld és a hegesztőtrafó milyen nehezen szállíthatóak, ha mondjuk a magyar nemzet tagjai esetleg fagylaltozni kívánnának. Közbevetőleg megjegyezném, hogy a ma kapható krémfagylalt kifejlesztésében a hírhedten neoliberális, háborús uszító vegyész-politikus is tevékeny szerepet vállalt. Ez az úgynevezett "termék", jellemző a neoliberális gondolkodásra, hogy az élet nélkülözhetetlen feltételeit jelentő élelemre is csupán, mint profittermelésre alkalmas termékként képes tekinteni, mely jelenség a modernizmus értékvesztéséből ered, de a posztmodern nihilizmusban éri el csúcspontját, szóval ez az állítólagos termék abban tér el a természetbe illeszkedő eredeti fagylalttól, hogy jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz levegőt. Vagyis lényegében a neoliberális tőke a puszta levegőt, amelyhez való jogot állítólag az alkotmány garantálja, színleg, szóval a puszta levegőt is a saját hasznára privatizálná. De vissza a pénzhez és a szakrális monarchiához. Szóval III.Béla királyunk által veretett pénz természetesen a középkorban az uralkodó-nemzet-nép között maradéktalanul érvényesülő szakrális egység jelképszerű szimbóluma. Nem mellesleg ez a királyunk vezette be az Árpád-sávot, amely ugyanennek az egységnek és a hozzá tartozó pénznek a szimbóluma. Az úgynevezett baloldaliak nem véletlenül gyűlölik az Árpád-sávot, ugyanis az világos üzenetet fejez ki, hogy a pénz a szakrális eredetű létenergia egyik megnyilvánulása. Sajnálatos módon a legkönnyebben szivattyúzható fajtája, bár időről-időre megjelenik a földet elszivattyúzó komprádorszivattyú is Magyarország felett.

És hogyan szivattyúzza el a komprádorszivattyú a pénzt a magyarságtól? A szakrális középkori rend tiltotta a kamatot, amely nem véletlenül alakult ki, hanem az infernális alvilág elleni védekezésül. A modernség az "észkultusz" nevében leszámolt ezekkel, az elavult "babonákkal" vagyis lényegében megnyitotta a világot a pokolbéli erők előtt, miközben igyekezett gyengíteni az ember feletti világgal való kapcsolatot. Ennek egyik súlyos következménye, hogy a részleges szakralitás állapotában élő Józsi, a kisvárosi munkás és Pista a falusi földműves morális immunrendszere képtelen ellenállni a bankok erejének. Vagyha mégis képes lenne ellenállni, akkor a létezésében fenyegetik meg őket, akár vörösiszap, akár felheccelt cigányhordák formájában. Végülis a dolog odajut, hogy mind Pista mind Józsi úgy érzi, hogy a pénzük számára a bankok jelentik a nagyobb biztonságot. A bankok, amelyek a Pusztító Világerő legnyilvánvalóbb megnyilvánulásai a valóságsók mellett.

Ráadásul a bankok simamodorú komprádor-ügynökeit egyetlen dologra trenírozzák, nevezetesen, hogy kiváló meggyőzőképességükkel elérjék, hogy a részleges szakralitást megélő Józsi és Pista a magasabb kamat reményében a hosszútávú lekötés mellett döntsön. Azonban a hosszútávú lekötésnek bizony megvan az a hatása, hogy Józsi és Pista lemond a saját pénze feletti önrendelkezés jogáról. Márpedig a saját önrendelkezés nélkül képtelenek a létalapjuknak számító minőségi magyar élelmiszerek beszerzésére például. És itt csattan a bank ördögi csapdája, ugyanis Józsi és Pista kénytelen-kelletlen a bankhoz fordul kölcsönért, merthiszen neki van pénze. Ezután a bank Józsi pénzét odakölcsönzi Pistának, Pista pénzét pedig odakölcsönzi Józsinak, természetesen illő haszonkulcsért. Itt az illő szócskát természetesen iróniának szántam, hiszen a Pusztító Világerő tagjaiként a bankok számára egyetlen fillér sem számíthat illő haszonnak. Azonban a bankok vetése itt még nem ért véget, mert a komprádorszivattyú segítségével elszívott pénzen kívül még egy további hatást is sikerül neki kiváltania: érdekellentétet szít magyar és magyar között, akik így egymással és nem a Birodalom elleni küzdelemmel foglalkoznak.

A tanulság pedig az, hogy senki ne törődjön azzal, hogy mi lesz a bankban lévő pénzével, arra már sajnos keresztet vethet, hanem inkább térjen rá az ontológiai létalapjainak újjáépítésére.