Mi, kínaiak

Heideggerrel szólva: "szánalmas, ahogy a magyar médiában Kínát mint egy üzletfelet adják elő. Kína létezése kataklizmikus szeizmikákat indít el a világlétezésben és egy hülye fasz, aki ezt nem látja". Milyen jól látja Heidegger, mennyire "hülye fasz" itt minden nyugati, akik mocskos extraprofitjukat számolgatva nem veszik észre, mennyire nevetségesek a kínaiak szemében.

Egyáltalán, hogy merik ezek a pondrók megítélni Kínát? Kína már akkor is létezett és civilizált volt, amikor a nyugatiak ősei még földigilisztára vadásztak a pattintott kőkorszakban, hogy önmaguk nyomorúságos egyszerű újratermelését biztosítsák. Ezer évek tűntek tova és Kína a szellem és a műveltség világítótornyaként hasított a homályba - az már nem őrajtuk múlott, hogy a homályban nem látszottak el egészen egy másik keleti népig a Kárpát-medencében. Tibet, mit tudnak ezek Tibetről? A nyelvük le se tudja írni azt a létontológiai komplexitást, hogy van Kína és van Tibet. A magyar szakrális ősnyelv, a keleti gyökerekből szivornyázó, az le tudta írni, de ezt a nyelvet a véleményterroristák terrorkommandója marcangolja nap mint nap.

Ti hitvány nyugatiak, ti nyomorult megtiprói a kereszténység védőbástyájának, Magyarországnak. Fuggereitek és Medicijeitek literre adták el a hős magyar vért, miközben Kína akkor is csak civilizáltan mosolygott ott a messziben. Nektek aztán nincsen erkölcsi alapotok Tibetről meg a büntetőtáborokról pofázni, hát mit tudtok ti, szánalmas disznók? Mit adtak nekünk a nyugatiak a Lánchídon meg a gőzmozdonyon kívül? Miért kellene nyalni a cipőjüket, amikor a kínaiakét is nyalhatjuk?

Kapitalizmus meg szocializmus meg kommunizmus meg ilyen izmus meg olyan izmus, ezt tudjátok ti, de értelmetek kevés ahhoz, hogy felfogja az

ontológikusan integrált szocio-ökonómiai rendszert,

ami Kína. Ha pedig az alapokat se tudjátok megérteni, akkor szátokra ne merjétek venni Tibet nevét!

Mi, kínaiak elfoglaljuk megint azt a helyet, ami a civilizáció egész története során megilletett minket a megközelíthetetlen csúcson. Aki képes alkalmazkodni, az csatlakozhat az ontológikusan integrált szocio-ökonómiai rendszerünkhöz.

Aki nem, az mehet vissza gilisztát kaparni a trágyából