Pénztartály

Vagyon. Tőke. Pénz. Micsoda mágikus szavak ezek és mégis, milyen sokunknak nem jut belőle elég. Hadd utaljak most csupán arra, hogy az új Mohács felé tántorgó, már tízmilliós létszámot sem elérő magyarságnak annyi vagyona van csupán, mint a világ leggazdagabb hat emberének. És míg a majdnem tízmilliós magyarság tudná mire költeni a leggazdagabb hat ember vagyonát, addig a leggazdagabb hat embernél ott áll kupacokban a pénz és nem használják semmire.

A pénzfolyadék elmélete alapján a pénz összenyomhatatlan és szivattyúzható. Úgy kell elképzelni, hogy a nagyon gazdag ember palotájának alagsorában egy hatalmas pénztartály rejtőzik, ahová a komprádorszivattyúk döntik a pénzfolyadékot. Ezzel szemben a történelem által megtaposott magyarság pénztárcájában a hó végén alig csordogál néhány csepp. Ha tehát sikerülne megcsapolni a szupergazdagok pénztartályait, egyből lenne jólét a sokat szenvedett Kárpát-medencében. A pénzfolyadék mágikus képességei olyanok, hogy azt meg lehet inni, meg lehet enni, sőt autóvá is formázható. Nem kellene többé bütyökmaggal bíbelődni, ha mindenki annyi pénzfolyadékot szürcsölne, ami beléfér.

Most ezzel szemben örvénylés van. Az örvénylés eredményeképpen a manna a hat embernél gyűlik össze és nem a Kárpát-medencében vagy Bangladesben hanem Kínában. Az a hat ember pedig mire megy a mannával? Megenni belőle többet már nem tud, mert így is dugig van tömve a gyomra. A logikus lépés tehát az, ha egy globális rendszerrel, egy gigantikus ellen-komprádorszivattyúval odaszivattyúzzuk a mannát, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Mondjuk az én zsebembe.

Az emberiség előtt álló legbonyolultabb feladat, hogyan lesz ez lépésről lépésre megoldható.

Dugás

Mi történt Csehországban, ahol most politikusokat mészárolnak? Nem tudjuk, mi történt, de ami az újságokban van, az semmiképpen sem történt. Mint mindennek, a Csehországban történteknek is mélyszerkezete van, amit kihüvelyezni egy kicsit se bonyolult annak, aki ismeri a Világ Valódi Természetét.

A cseh politikusokat a globálhatalom globálbüntije mészárolja.

Kezdjük a filozófiai alapokkal. Szakralitás nélkül az ember csak egy kegyetlen vadállat, akit csak a zabálás meg a dugás érdekel. Ne legyünk szégyenlősek, nemzettársaim, nevezzük nevén az elállatiasodott, szakrális létmódtól eltávolodott konzumember valódi motivációit. Zabálni meg dugni, ezt tudnak ezek és ez áll a politikusaikra is. Vagyis ha a valódi hatalom, a globális és háttér ki akar csinálni egy politikust, akkor kezébe nyom egy nagy zsíros cubákot, félreérthetetlen helyzetbe hozza egy "p"-betűs fogalommal - amit írásaim szakrális természete miatt most nem nevezhetek meg, de köze van a dugáshoz - és már mehet is a bulvárcikk és a politikusmészárlás.

A politikusok csak addig kerülhetik el a politikusmészárlást, amíg engedelmesen szolgálják a globálbirodalmat. Mihelyt nem szolgálják engedelmesen a globálbirodalmat, már jön is a selyemzsinór egy "p" betű formájában vagy egy plágiumváddal. Mert legyünk őszinték, melyikünknek - még közülünk a legszakrálisabbnak is - nincs egy ilyen a múltunkban? Mindenki zsarolható, a politikusok főleg. Amikor pedig a Birodalom megharagszik, akkor előveszi ezeket a dossziékat és már mészárolódik is a politikus.

A Birodalom által. Minden politikus.

Ez a Lehet Más a Politika formációra is igaz, jegyzem meg rejtelmesen.

A Pénz dicsérete

Ó, a pénz! Az a gyönyörű kialakítású, művészi papírdarab! Egyik oldalán magas erkölcsiségű, szakrális tekintélyek képmásaival. Talán nem véletlen, hogy azoknak az országoknak a pénze erős, ahol ez a képmás egy királyé vagy királyi hatalommal rendelkező egyszemélyi vezetőé, jelezvén a pénz szakrális voltát. Már a bankjegy egész kialakítása azt hordozza, hogy a tulajdonosa társadalmilag jóváhagyott, erkölcsös tranzakcióban kapta a jogot, hogy a nemzet létjavaiból merítsen egy jót. Mondjuk egyetemi tanárként tanítja a jövő létharcosait arra, hogy a véleményterroristák művalósága helyett a mélyszerkezet bugyraiba merüljenek le. Mindezt igazolja a jegybankelnök aláírása a másik oldalon, aki immáron a Nemzeti Létharc Bankját igazgatja.

Mi sem bizonyítja jobban a világ erkölcsi hanyatlását, mint hogy már a bankjegyek helyett is elektronok vannak.

Aki a pénzen rajta tartja a kezét, azé a hatalom. Szabadság, demokrácia, szuverenitás, mind csak porhintés. És van pénz? Nincs pénz, mert a Birodalom nem ad. Ha pedig nincs pénz, akkor nincs szabadság, demokrácia és szuverenitás se, ezért tökéletesen mindegy, mi van a törvényekbe írva, ezért üres fecsegés az Alaptörvény és annak módosításai felett folytatott médiacirkusz.

Ördögi csapda zárult ránk. A Birodalom nem ad annyi pénzt, ami minden magyararcú létigényeit kielégítené. Mi magunk nem gyárthatunk pénzt, mert ekkor a háttérhatalom véleményterroristái egy rosszindulatú pénzörvénnyel elértéktelenítik a nemzeti céllal nyomtatott bankjegyeket. Ha pedig a jogos igényeket hitellel próbálnánk kielégíteni, akkor a Birodalom ránk kapcsolja a komprádorszivattyút és többet követel vissza holmi kamatra hivatkozva, mint amennyit a törzsszövetség létjavítására fordíthattunk. És még nekik áll feljebb, hogy úgymond jót tettek velünk.

Mikor lázadnak már fel a szövetségeseink is? Meddig kell egyedül küzdenünk a világ ellen?

A mi pénzünk

Nagyon sok mindent kellene kibeszélnünk, magyararcú barátaim. Ha már megváltoztatni nem tudjuk, legalább önthetnénk ki a lelkünket, milyen rossz nekünk. Siratóasszonyok módjára jajonghatnánk, milyen igaztalanul is bánt minket az élet. Ujjal mutathatnánk a felelősökre, akik miatt semmi sem sikerül.

A Birodalom még ezt a kis örömünket is elveszi.

Nézzétek meg, hogyan ragyog London, Párizs, Bécs vagy akár Hörselberg-Hainich. Van náluk Shopping City Süd és kisimult arcú konzumárok konzumálnak ott úgy, ahogy nekünk, magyar gyökerűeknek az nem adatott meg. A formális logika szabályai szerint mi következik abból, hogy ők konzumálhatnak, mi meg nem? Pedig ugyanolyan jók vagyunk, mint ők? Na, mi?

Semmi más nem következhet, mint hogy egy gigantikus szivattyúval tőlünk veszik el a sok jót.

Mi itt a periférián egy szörnyű átverés áldozatai vagyunk. Globálmédiával mossák az agyunkat - na jó, a ti agyatokat, nem az enyémet - a gazdagok, hogy akarjuk az ő vaskultúrájuk produktumait. Pedig mi olyan jól meglennénk magunk is; folyami öntéstalaj van, drága folyóink hozzák a vizet és a bütyökmag megterem a sívó homokpusztában is. Bütyökmagreszelés közben körbeülhetnénk a tüzet, mint szakrális parasztelődeink tették és pentaton balladákkal ijesztgethetnénk a kisdedeket. De nem, ezeknek vastűzhely kell, vasfridzsider és vaslapostévé. A fegyelem és a lemondás, ami 3000 éven keresztül fenntartott minket itt a Kárpát-medencében már nem divatos a mai huligánoknak. Magnóból bömböltetik a beatzenét és inkább a Birodalom pizzafutárai és szobalányai lesznek, mint hogy tíz körmükkel kaparják ki a sziklakeményre döngölődött agyagból a bütyökmagcserje gyökereit (merthogy eleink jól tudták, hogy az egész növény feldolgozható).

A szakralitás talapzatáról leszakított roncsmagyarok is Volkswagen Golfot akarnak azonban, a hozzá szükséges benzinnel. Így szivattyúzza ki a javakat innen a Birodalom, emiatt ragyoghat London, Párizs, Bécs vagy akár Hörselberg-Hainich. Korábban úgy állapodtunk meg, hogy amit elszivattyúznak innen, azt visszaadják készpénzben.

Ezt a megállapodást rúgja fel most a Birodalom. Nem akarják odaadni azt a pénzt, ami jár. A pénzt, ami igazából a mi pénzünk, nem valami ajándék.

Nem akarják megérteni az igazságunkat. Ez az igazi dráma.

Pénz, Életenergia, Pusztító Világerő

Üdvözletemet küldöm az elveszett szakralitást kereső olvasóknak, én, aki itt és most KGB barátom kedves kérésének engedve mutatok nektek fényt és a kivezető utat.

Először is egy alapvető tévedést szeretnék tisztázni, amelyet sajnos jó szándékú emberek is terjesztenek, ezáltal egyébként sajnos maguk is a Birodalom infernális tervét elősegítve, szóval, hogy a pénz és általában az anyagi világ a szakralitással állna szemben. Tegyük tisztába a dolgot, a pénz az ontológiai létenergia egyik megnyilvánulási formája, vagyis, ha utálatosnak tekintjük, akkor éppen azt érjük el, hogy a magyarság létenergiájának egy részét a Pusztító Világerő kezére játsszuk át. A magyarság létenergiája pedig egy olyan látszólag kimeríthetetlen forrás, amelyből a Pusztító Világerő gigantikus komprádorszivattyúi a működésükhöz szükséges energiát igyekeznek kinyerni.

A pénzzel kapcsolatban legyünk tisztában azzal, hogy az apostoli szent királyink közé tartozó III.Béla is veretett pénzt. Közbevetőleg megjegyezném, hogy III. Béla egyébként annyira kiváló és szent ember volt, hogy a Kelet nagy szakrális államának, a Bizánci Császárság élére is őt választották ki. Azonban a már akkor is jelen lévő Birodalom ügynökei végül egy érdekeiket maximálisan kiszolgáló komprádor-ügynököt juttattak a trónra, majd amikor az ontológiai létalapjaiban fenyegetett bizánci nép bátor tagjai tüntetésekkel és a tiltakozás más formáival ellehetetlenítették az uralmát akkor a westernglobalizáció erői kivillantották agyaraikat és a közvetlen katonai megszállás mellett döntöttek. Elpusztítva ezzel a Kelet nagy szakrális államát és nem mellesleg megnyitva az utat a Birodalom következő képviselőjének a globalista török szultánnak az utat Európa szívcsakrája felé. Ezt most csak így közbevetőleg jegyeztem meg, hogy mindenki érezze át, milyen kegyetlen eszközöket alkalmaz, az egyébként meg-megroppanó Birodalom azokkal szemben, akiket az ellenségeinek vél.

Naszóval pénz, ezt az eszközt már a középkori szakrális renden alapuló monarchiák is alkalmazták, ugyanis elég könnyen belátható, hogy az ökoszociális gazdaság alapvető elemei a természettel való szoros kapcsolatot jelképező föld és a hegesztőtrafó milyen nehezen szállíthatóak, ha mondjuk a magyar nemzet tagjai esetleg fagylaltozni kívánnának. Közbevetőleg megjegyezném, hogy a ma kapható krémfagylalt kifejlesztésében a hírhedten neoliberális, háborús uszító vegyész-politikus is tevékeny szerepet vállalt. Ez az úgynevezett "termék", jellemző a neoliberális gondolkodásra, hogy az élet nélkülözhetetlen feltételeit jelentő élelemre is csupán, mint profittermelésre alkalmas termékként képes tekinteni, mely jelenség a modernizmus értékvesztéséből ered, de a posztmodern nihilizmusban éri el csúcspontját, szóval ez az állítólagos termék abban tér el a természetbe illeszkedő eredeti fagylalttól, hogy jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz levegőt. Vagyis lényegében a neoliberális tőke a puszta levegőt, amelyhez való jogot állítólag az alkotmány garantálja, színleg, szóval a puszta levegőt is a saját hasznára privatizálná. De vissza a pénzhez és a szakrális monarchiához. Szóval III.Béla királyunk által veretett pénz természetesen a középkorban az uralkodó-nemzet-nép között maradéktalanul érvényesülő szakrális egység jelképszerű szimbóluma. Nem mellesleg ez a királyunk vezette be az Árpád-sávot, amely ugyanennek az egységnek és a hozzá tartozó pénznek a szimbóluma. Az úgynevezett baloldaliak nem véletlenül gyűlölik az Árpád-sávot, ugyanis az világos üzenetet fejez ki, hogy a pénz a szakrális eredetű létenergia egyik megnyilvánulása. Sajnálatos módon a legkönnyebben szivattyúzható fajtája, bár időről-időre megjelenik a földet elszivattyúzó komprádorszivattyú is Magyarország felett.

És hogyan szivattyúzza el a komprádorszivattyú a pénzt a magyarságtól? A szakrális középkori rend tiltotta a kamatot, amely nem véletlenül alakult ki, hanem az infernális alvilág elleni védekezésül. A modernség az "észkultusz" nevében leszámolt ezekkel, az elavult "babonákkal" vagyis lényegében megnyitotta a világot a pokolbéli erők előtt, miközben igyekezett gyengíteni az ember feletti világgal való kapcsolatot. Ennek egyik súlyos következménye, hogy a részleges szakralitás állapotában élő Józsi, a kisvárosi munkás és Pista a falusi földműves morális immunrendszere képtelen ellenállni a bankok erejének. Vagyha mégis képes lenne ellenállni, akkor a létezésében fenyegetik meg őket, akár vörösiszap, akár felheccelt cigányhordák formájában. Végülis a dolog odajut, hogy mind Pista mind Józsi úgy érzi, hogy a pénzük számára a bankok jelentik a nagyobb biztonságot. A bankok, amelyek a Pusztító Világerő legnyilvánvalóbb megnyilvánulásai a valóságsók mellett.

Ráadásul a bankok simamodorú komprádor-ügynökeit egyetlen dologra trenírozzák, nevezetesen, hogy kiváló meggyőzőképességükkel elérjék, hogy a részleges szakralitást megélő Józsi és Pista a magasabb kamat reményében a hosszútávú lekötés mellett döntsön. Azonban a hosszútávú lekötésnek bizony megvan az a hatása, hogy Józsi és Pista lemond a saját pénze feletti önrendelkezés jogáról. Márpedig a saját önrendelkezés nélkül képtelenek a létalapjuknak számító minőségi magyar élelmiszerek beszerzésére például. És itt csattan a bank ördögi csapdája, ugyanis Józsi és Pista kénytelen-kelletlen a bankhoz fordul kölcsönért, merthiszen neki van pénze. Ezután a bank Józsi pénzét odakölcsönzi Pistának, Pista pénzét pedig odakölcsönzi Józsinak, természetesen illő haszonkulcsért. Itt az illő szócskát természetesen iróniának szántam, hiszen a Pusztító Világerő tagjaiként a bankok számára egyetlen fillér sem számíthat illő haszonnak. Azonban a bankok vetése itt még nem ért véget, mert a komprádorszivattyú segítségével elszívott pénzen kívül még egy további hatást is sikerül neki kiváltania: érdekellentétet szít magyar és magyar között, akik így egymással és nem a Birodalom elleni küzdelemmel foglalkoznak.

A tanulság pedig az, hogy senki ne törődjön azzal, hogy mi lesz a bankban lévő pénzével, arra már sajnos keresztet vethet, hanem inkább térjen rá az ontológiai létalapjainak újjáépítésére.