A Pénz dicsérete

Ó, a pénz! Az a gyönyörű kialakítású, művészi papírdarab! Egyik oldalán magas erkölcsiségű, szakrális tekintélyek képmásaival. Talán nem véletlen, hogy azoknak az országoknak a pénze erős, ahol ez a képmás egy királyé vagy királyi hatalommal rendelkező egyszemélyi vezetőé, jelezvén a pénz szakrális voltát. Már a bankjegy egész kialakítása azt hordozza, hogy a tulajdonosa társadalmilag jóváhagyott, erkölcsös tranzakcióban kapta a jogot, hogy a nemzet létjavaiból merítsen egy jót. Mondjuk egyetemi tanárként tanítja a jövő létharcosait arra, hogy a véleményterroristák művalósága helyett a mélyszerkezet bugyraiba merüljenek le. Mindezt igazolja a jegybankelnök aláírása a másik oldalon, aki immáron a Nemzeti Létharc Bankját igazgatja.

Mi sem bizonyítja jobban a világ erkölcsi hanyatlását, mint hogy már a bankjegyek helyett is elektronok vannak.

Aki a pénzen rajta tartja a kezét, azé a hatalom. Szabadság, demokrácia, szuverenitás, mind csak porhintés. És van pénz? Nincs pénz, mert a Birodalom nem ad. Ha pedig nincs pénz, akkor nincs szabadság, demokrácia és szuverenitás se, ezért tökéletesen mindegy, mi van a törvényekbe írva, ezért üres fecsegés az Alaptörvény és annak módosításai felett folytatott médiacirkusz.

Ördögi csapda zárult ránk. A Birodalom nem ad annyi pénzt, ami minden magyararcú létigényeit kielégítené. Mi magunk nem gyárthatunk pénzt, mert ekkor a háttérhatalom véleményterroristái egy rosszindulatú pénzörvénnyel elértéktelenítik a nemzeti céllal nyomtatott bankjegyeket. Ha pedig a jogos igényeket hitellel próbálnánk kielégíteni, akkor a Birodalom ránk kapcsolja a komprádorszivattyút és többet követel vissza holmi kamatra hivatkozva, mint amennyit a törzsszövetség létjavítására fordíthattunk. És még nekik áll feljebb, hogy úgymond jót tettek velünk.

Mikor lázadnak már fel a szövetségeseink is? Meddig kell egyedül küzdenünk a világ ellen?

Pénzenergia

Az Európai Unió körmösök kiosztására készül. Úgy próbálja bagatellizálni a globális birodalom elleni világforradalmat, hogy úgy kezeli, mintha rakoncátlan diákok csínyeiről lenne szó, akiket be lehet hívatni az igazgatóhoz és körmösökkel lehet kiverni belőlük az igazságérzetet.

Brüsszel meg akarja mondani, mi lehet a költségvetésben.

A költségvetésben, ami nem lélektelen számtenger, hanem társadalmi önreprodukciós szociálszerződés. Aki a költségvetést birtokolja, az megmondhatja, hogy kiből legyen több és kiből legyen kevesebb. Ami önmagában nem rossz. Nekem is megvan a véleményem arról, hogy kiből legyen több és kiből legyen kevesebb, de ha az EU beleszól a szociálszerződésbe, ezt a véleményemet esetleg nem tudom érvényre juttatni és akkor mi lesz ezzel a sokat szenvedett nemzettel?

A véleményem pedig a következő. Ám vállalja fel az Európai Unió a felelősséget. Ám mondja meg, mi lehet a költségvetésben, de akkor fizesse is ki, ami jár. Írjuk csak be az egyik oszlopba a birodalmi komprádorszivattyú által kiszivattyúzott pénzenergiát és azt az Európai Unió térítse meg nekem. Az utalás mehet az én bankszámlámra és én szerény díjazás ellenében vállalom, hogy a társadalmi önreprodukció szociáláldozatainak továbbutalom, ami nekik jár.

Úgy kábé 5-6000 millió millióra gondoltam úgy kezdetnek. Mert ami jár, az jár.

Ha ezt nem kapom meg, az csak egy dolgot jelenthet. A birodalom urai "strukturális reformokra" készülnek, ami azt jelenti, hogy extraprofituk érdekében ki akarnak irtani minket, a legelesettebbeket, a modern kor proletárjait. Arra pedig csak egyetlen válasz adható: a proletárforradalom.