Atom

A paksi atom kapcsán kibontakozó politikai hisztéria élesen világítja meg, miért van válságban a Nyugat. Szinte hihetetlen, de igaz: közönséges konzumidióták is véleményt nyilváníthatnak egy olyan kérdésben, amihez semmi közük. Amíg ezek a - fogalmazzunk politikailag korrekten - sertéstenyésztő betanított munkások a tradicionális szakralitásukban éltek - magyarul ki se dugták az orrukat a falujukból - addig ilyen gond nem volt. Addig azt se tudták, hogy létezik olyan, hogy nemzetstratégia, annak pedig az energiastratégia nevű leágazása.

A Nyugat rohadása és a ránk erőszakolt túl sok szabadság eredményeképpen most viszont beleszólnak. Műszaki paramétereket és a titáni világerők ütközetének állását figyelmen kívül hagyva, zsigerből, érzelmi alapon, gyomormegfontolások alapján. És hiába magyarázom nekik az Igazságot én, vagy Joseph Klapper (akárki is volt ő) vagy akár Ortega y Gasset, csak élnek az ő kis világukban és mondják, mondják, amit lehet, hogy én is mondtam egy éve, de azóta a helyzet megváltozott.

Tessék, atomerőmű. Kellett nektek a szakrális bütyökmagidill és a fenntartható együttélés a nádi poszátával? Nem kellett. Mikrohullámú sütőt akartok, Gorenje hűtőládát és lapostévét. Akkor fogadjátok el ennek a következményét, az atomerőművet. Vagy akinek nem tetszik az atomerőmű, az eljöhet a túlélőtáboromba és kanalazhatja a darált bütyökmagból készített pempőt egy hétig. Azután már akár az emberi erővel termelt villamos energia is vonzóbb lesz számára, nem ám az atomerőmű.

Atomerőmű csak akkor tud épülni, ha a nép egységbe forrva odateszi magát és tol, ás, betonoz. Ott, ahol belepofáznak, pampognak, nyígnak, ott még nyúlgát sem épül (nem, mintha ez baj lenne, úgyis túlságosan eltávolodtunk az élővíztől). A magyarság most eldöntheti, hogy bütyökmagpürét akar és nyugatias modernitást, vagy ingyenáramot az atomerőműből és szakrális vezéri irányítást.

A választás a tiétek.

A mi pénzünk

Nagyon sok mindent kellene kibeszélnünk, magyararcú barátaim. Ha már megváltoztatni nem tudjuk, legalább önthetnénk ki a lelkünket, milyen rossz nekünk. Siratóasszonyok módjára jajonghatnánk, milyen igaztalanul is bánt minket az élet. Ujjal mutathatnánk a felelősökre, akik miatt semmi sem sikerül.

A Birodalom még ezt a kis örömünket is elveszi.

Nézzétek meg, hogyan ragyog London, Párizs, Bécs vagy akár Hörselberg-Hainich. Van náluk Shopping City Süd és kisimult arcú konzumárok konzumálnak ott úgy, ahogy nekünk, magyar gyökerűeknek az nem adatott meg. A formális logika szabályai szerint mi következik abból, hogy ők konzumálhatnak, mi meg nem? Pedig ugyanolyan jók vagyunk, mint ők? Na, mi?

Semmi más nem következhet, mint hogy egy gigantikus szivattyúval tőlünk veszik el a sok jót.

Mi itt a periférián egy szörnyű átverés áldozatai vagyunk. Globálmédiával mossák az agyunkat - na jó, a ti agyatokat, nem az enyémet - a gazdagok, hogy akarjuk az ő vaskultúrájuk produktumait. Pedig mi olyan jól meglennénk magunk is; folyami öntéstalaj van, drága folyóink hozzák a vizet és a bütyökmag megterem a sívó homokpusztában is. Bütyökmagreszelés közben körbeülhetnénk a tüzet, mint szakrális parasztelődeink tették és pentaton balladákkal ijesztgethetnénk a kisdedeket. De nem, ezeknek vastűzhely kell, vasfridzsider és vaslapostévé. A fegyelem és a lemondás, ami 3000 éven keresztül fenntartott minket itt a Kárpát-medencében már nem divatos a mai huligánoknak. Magnóból bömböltetik a beatzenét és inkább a Birodalom pizzafutárai és szobalányai lesznek, mint hogy tíz körmükkel kaparják ki a sziklakeményre döngölődött agyagból a bütyökmagcserje gyökereit (merthogy eleink jól tudták, hogy az egész növény feldolgozható).

A szakralitás talapzatáról leszakított roncsmagyarok is Volkswagen Golfot akarnak azonban, a hozzá szükséges benzinnel. Így szivattyúzza ki a javakat innen a Birodalom, emiatt ragyoghat London, Párizs, Bécs vagy akár Hörselberg-Hainich. Korábban úgy állapodtunk meg, hogy amit elszivattyúznak innen, azt visszaadják készpénzben.

Ezt a megállapodást rúgja fel most a Birodalom. Nem akarják odaadni azt a pénzt, ami jár. A pénzt, ami igazából a mi pénzünk, nem valami ajándék.

Nem akarják megérteni az igazságunkat. Ez az igazi dráma.

Túlsúly

Elmondhatatlan, mennyi kárt okozott a Nyugat az emberiségnek. Elmondhatatlan. Hogy mennyire az életünk legapróbb rezzenését is befonják ennek a kárpolipnak a kíméletlen karjai, nézzünk egy népbetegséget.

Ugyan, melyikünk nem volt már kövér?

Melyikünk ne nézett volna már farkasszemet a fürdőszobamérleg kíméletlen mutatójával, melyikünk háta mögött ne kuncogtak volna már össze a nővérkék, miközben az orvos szomorúan ingatta a fejét a súlyadat láttán? Melyikünk ne nézte volna irigykedve a szavannán vadászó őseinkről készült művészi illusztációkat és melyikünk ne gondolkodott volna el arról: na igen, ezek az igazi emberek, szemben a szibarita vaskorunk korcsaival. 

Melyikünk ne?

Én mondjuk nem, mert nekem nincsenek túlsúlyproblémáim, hála az organikus bütyökmagdiétának, amin élek, de tudom, az olvasóim közül jócskán megszólíttattak most.

Megszólított olvasók! Azért vagytok kövérek, mert a Nyugat létpusztításának ürüléke rakodók a zsírpárnáitokba bele! Szavannán vadászó őseink de még a szakrális magyar földművelő sem volt kövér. Ez azért volt, mert ők szakrális kapcsolatot tartottak Gaiával, a Földistennővel és Ő pont annyi táplálékot adott nekik, ami elég volt a szigorú, ám fenntartható túléléshez. A nyugati ember a vasszerszámaival megtörte ezt a szimbiotikus kapcsolatot és erőszakkal pakolja ki a Föld Űrhajó kamráját.

A csipkelekvárt is.

Mintha mindez nem lenne elég, a rablott javakat színes köntösbe öltözteti és addig mesterkedik, míg az íze is az agymosott konzumidióta tömeg elfajult ízléséhez idomul. Egy külföldi áruházlánc - átkozott legyen a neve - bütyökmagkrémet hozott forgalomba. Nem elég, hogy a bütyökmag nem a magyar rögből fakadt, hanem a távoli Belső-Mongólia iparilag szennyezett sívó homokjából, de még a bütyökmag jellegzetesen szájat összerántó, oly kedvelten keserű-savanyú utóízét is elvették egy adalékkal, amelynek szörnyű neve: E11812.

Ezért vagytok kövérek ti. Ezért kerültök olyan sok pénzbe az egészségügynek, amely pénzt kiszórjuk az ablakon, ahelyett, hogy nemzetstratégiai célok érdekébe állítanánk. Konkrétan ezért nem tudjuk magyararcú anyák szülőtáboraira költeni.

Nem akarom tehát azt hallani, hogy lassan már enni sincs mit. Az nektek csak jót tesz.

Egyszer majd megértitek és megköszönitek.