Újra Film van a Rendezőtől, akinél egyszer már
főszerepeltem a Győztes Csapattal együtt. Azt a filmet -
dacára annak, hogy a Fidesz 2010-es győzelmében
kulcsszerepet játszott - csak a Duna TV tűzte műsorra, a
mostani azonban főműsoridőben megy majd. Ez is jelzi, hogy a
neoliberalizmusra mért megrendítő csapások
eredményeképpen mennyire
megállíthatatlanul tör előre a nemzeti szocializmus eszméje.
Miről szól a Film? Hát nem mindegy? Nem az a
lényeg, miről szól a Film, hanem az, hogy mit kell
gondolni arról, hogy Magyarország szovjet
függésbe tartozott 45 évig. Erről pedig azt kell
gondolni, hogy Szovjetunió vagy Brüsszel egykutya, az
egyik Birodalom jön, a másik megy. Ha pedig
úgymond igazságtétel történik, az
is birodalmi igazságtétel, ami lehet, hogy jogszerű (a
jog perfid betűje szerint), de semmiképpen nem
igazságos. Az igazságot itt szakrális
értelemben vettem, ami 3000 éves törvény,
nem újdonász betűleves. Ortega y Gasset is ezt
mondaná, ha élne.
Vegyük csak, mi történt Nürnbergben.
Nürnbergben ott ült a Nyugat meg Sztálin és
ítélkeztek. Volt-e joguk ítélkezni azok
után, hogy ők is bűnösök? Felettünk
ítélkezni, akik csupán az igazságot
védtük? Nem volt joguk és az, hogy törpe
kisebbségben voltunk és vagyunk ezzel a
véleményünkkel, csupán technikai
részletkérdés. Az igazság mindig
igazság, függetlenül attól, hogy mit
gondolnak erről a többiek. Ha nekem igazam van, akkor
tökéletesen mindegy, hogy másik néhány milliárd
azt mondja, hogy nincs igazam. Nekem akkor is igazam lesz, nekik meg
akkor is nem lesz igazuk. Ezt hívjuk szakrális
igazságnak.
A szakrális igazság rendszere bomlik, a jog
műigazsága pedig zsarnokoskodik. A jog nevében
taposnak csizmával igazakat. Főként a birodalmi
kollaboránsok. A jog tehát nem számít,
ha úgy érezzük, hogy igazunk van.
Erre kell gondolni, amikor a Filmet nézzük.
Akármiről is szól az a film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése