Ausztria: Jövő vagy Múlt

Ausztriának is a Berlin-Moszkva-Peking tengely az érdeke.

Ennek az egyszerű kijelentésnek millió rétegű mélyszerkezete van. Történelmi visszatekintés - most nem megyek bele. Lényeg a lényeg: Ausztriának eddig jó volt, mert hatalomgazdasági transzferek rejtett nagykoalícióban kormányzott fizikai teste volt a globális véleményhatalmi térben.

Hanem.

Hanem most az USA mindezt össze akarja rontani azáltal, hogy a kibontakozó eurázsiai együttműködést alá akarja aknázni. Ausztriának főleg akkor volt jó, amikor volt még Szovjetunió és ugyan most is jó neki, de ha ezt a jót meg akarja őrizni, akkor megint kell egy Szovjetunió vagy valami hasonló. Az USA pedig éppen az Új Európa Program végrehajtását akarja megakadályozni azzal, hogy Európára zúdítja a menekülteket, Ukrajnának megparancsolja, hogy támadja meg Oroszországot, Kínából pedig nem veszi meg hitelre a kínai biszbaszokat, így okozván gazdasági visszaesést ott.

Mit tehet ebben a helyzetben Ausztria? Egyszer már megpróbálkozott szabadságharccal, de az akkori Vezér sajnos autóbaleset áldozata lett. Most újra itt az alkalom, hogy a hanyatló amerikai Birodalommal szemben a Jövőt válassza. Ez az óriási tétje a mostani osztrák elnökválasztásnak - csatlakozik-e Ausztria a jövő győzteseihez, ahol mi már ott vagyunk, vállalva az elképzelhetetlen mértékű változásokat, vagy pedig az elmúlt évszázad éllovasából globális sereghajtó lesz.

Ezt gondolja meg Ausztria, de nagyon, amikor választ.

Jövőből a múltba

Már az antik görögök is tudták, hogy a Jövő az infaktusba vezet, vagyis a pusztulásba. Ezért használjuk ma is az antik görög szót, az infarktust. A pusztulás felé menni pedig ki szeret, amikor a születés felé is lehet menni? Ahogy egy ember vagy egy kutya is halad a virgonc kezdetektől a szó szerinti széthullásig, úgy csúszik le a magyar nemzet is a dicsőséges múltból a mai infarktusos agóniáig, hogy aztán hamarosan bekövetkezzen az elkerülhetetlen szétrohadás.

Nyilván Önök se szeretnének szétrohadni, tisztelt olvasók, hanem sokkal inkább élettől telve kapálózni a fenyegető szivattyúk ellen. Az életenergia azonban csak infarktusba fordulhat, ahogy az idő telik. Ha nemzeti egységben akarunk kapálózni, akkor csak a Múltba mehetünk.

Eddig azt hazudták, hogy a Jövő Jó, a Múlt Rossz. Pedig az igazság az, hogy a Múlt Jó és a Jövő Rossz. Ezt nagyon könnyű belátni, hiszen a Múltat ismerjük, a Jövőt meg még nem és a nemzeti tapasztalat az, hogy minden egyre csak rosszabb lett, a lépcsők magasabbak, a termeknek egyre vacakabb az akusztikája és az út végén elkerülhetetlen az infarktus.

Jobb akkor lesz, ha a Múltba megyünk és nem a Jövőbe. Még akkor is, ha ezt meg akarják akadályozni a tudjukkik.