Még szerencse, hogy figyelmes olvasóimat nem éri meglepetés, mert én már megmondtam, hogy magyaroligarchák, szevasztok.
Ahhoz, hogy megértsük magyaroligarchizmus jótékony hatásának mélyszerkezetét a magyarság létharcára a Materializmus, a Fejlődés, a Tudomány és a Demokrácia négy lovasa ellen, egészen Koreáig kell elmennünk. Vagy tudjátok mit, ne álljunk meg Koreánál, menjünk egészen Ausztráliáig. Vagy éppen Új-Zélandig. Vagy ne álljunk meg ilyen kommersz helyeken, ahol konzumidióták véleményét terrorizálják a véleményterroristák, irány az Antarktisz.
Az Antarktisz is évszázadokig volt a Birodalom kizsákmányolásának a tárgya. Most meg ugye.
Ennyi bizonyíték után lássuk, mit mond ez a példa nekünk a magyarság titáni küzdelméről, amelyet az emberiség nemmagyar része ellen folytatunk. Az Antarktiszon is először nagyon hideg volt és csak devizahitelre lehetett bálnaolajat venni. Nem volt kéjhömpöly. Azonban egy ihletett diktátor jól pofánverte a pampogó entellektüeleket, a maradéknak meg mit volt mit tenni, elkezdtek keményen dolgozni. Mostanra pedig részesülhetnek az osztásból.
Mit kell tennünk ahhoz, hogy a magyarság széles tömegei is felemelhessék a merőkanalaikat a nemzet malacpörijének bográcsánál?
A megoldás egészen egyértelmű. El kell vennünk a létjavakat a globáloligarcháktól és oda kell adnunk a magyaroligarcháknak. Egyfajta komprádorszivattyút kell bekapcsolnunk nekünk is, ami a globáljavakat a magyaroligarchák zsebébe szivattyúzza. Aztán amikor a létjavak a magyaroligarchák zsebében vannak, akkor majd megmondjuk nekik, hogy tegyék meg a nemzetért, amit meg kell tenni és kezdődjék végre az osztás a tiborcoknak is.
És már miért is ne tennék meg, ha mi, magyarok megkérjük őket rá?
