A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jár. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 6., kedd

Jó parazita


Sok szó esik manapság az adóról. Ebben az írásban azt fogom bebizonyítani, hogy adóról beszélni fölösleges, mert attól, hogy az adóról beszélünk, senkinek sem lesz jobb.

Való igaz, hogy az egykulcsos adó arányos, de nem igazságos. Igazságos ugyanis az lenne, ha mindenki megkapná, ami jár. Ha pedig valaki többet keres, mint ami jár, akkor igenis fizesse ki ami jár annak, akinek kevesebb jut. Könnyű most azt mondani, hogy a jogosan járó illetményt begyűjteni nem tudó léttársunk mozogjon oda, ahol megkapja, ami jár. A magyar valóság az, hogy ilyen mozgás lehetetlen. A balsikerű nemzettársaink röghöz vannak kötve. Meg különben is, ott is van siker, ahol magasak az adók. Ez is azt mutatja, hogy adóról beszélni eleve céltalan.

A 15%-nak kell kifizetni a maradék 85% ingyenes szolgáltatásait. Az ingyenes szolgáltatások ugyanis kellenek ahhoz, hogy a roncstársadalom is megtarthassa az emberiségnek azt a színvonalát, amihez még a Kádár-rendszerben jutott és amit a globáltőke a mai napig se tudott elvenni. Tessék, a nyugatmajmoló bérrabszolgáknak itt van a példaképük, az USA. Volt ott 9 adókulcs is. Amikor éppen háború volt és tömegek jártak egyetemre meg Vietnamba, hogy a II. világháborúról ne is beszéljünk.

A Globálbirodalom európai tagozata, az Európai Birodalom rengeteg kárt okozott nekünk. Most azonban kivételesen jó irányba rugdosnak bennünket és én csak tapsolok nekik ezért. A szupernyertesektől el kell venni és ha ehhez az kell, hogy a Birodalom, a Jó Parazita erőszakolja ezt ki, akkor én elfogadom ezt a gyeplőt.

Mindegy, csak a magyarságnak jó legyen.

2011. március 10., csütörtök

Barátomnak

Mondom én a minap a Kövér Laca barátomnak (25 éve hívom Lacának, ő meg engem professzor úrnak), hogy nagyon meg kell nézni, kit engedünk be a köreinkbe. Mert az jól van, hogy mindenféle gyüttment libsi szavazatait összegyűjtjük, de aztán az érdemi döntésekbe a végén nehogy belepofázzanak már.

Hát nem akkora igazam lett már, mint a médiatörvénnyel!

Egy kicsit elpilledek a létontológiai morfondírozás közben, egy kicsit elfoglalom magam az Európai Unió forradalmi stratégiájának tervezése közben és az ötödik hadoszlop költségcsökkentést nyom keresztül boldogult Széll Kálmán nevében.

Mert az igaz, hogy a baj az adósság. Meg az is igaz, hogy az adósság felelősét meg kell találni. Csakhogy az ötödik hadoszlop a véleményterroristáinak a segítségével azt sulykolja, mintha azt az adósságot a magyar nemzet vette volna fel és nem pedig egy globális, kimondhatatlan nevű Birodalom tukmálta volna ránk, hogy megfosza a magyarságot a létalaptól. Nézzük csak a grafikont.


Tisztán látszik, hogy az adósság azért csökkent, mert nem ettük meg gyógyszer formájában, hanem a gyógyszer árát visszafizettük a kölcsönadóknak. Ami a kölcsönadóknak nyereség, hiszen visszakapták a pénzüket, az a magyar nemzetnek veszteség, mert annyival kevesebb gyógyszert evett. Így válik a kölcsönadóknak visszaadott pénz szociális adóssággá.

Ez volt 2002-ben, amikor pedig kevésbé voltunk rászorulva a gyógyszerre mint ma, 8 év libsi herdálás után. Mérhetetlen felelősséget vesz a nyakába az, aki dőre módon el akarja venni a nemzettől, ami jár.