Vegyük csak az életminőséget. Az életminőség nem a francia forradalmárok és a nyugat materializmusától függ, hanem egy függvénytől, amelybe
bemennek a bemeneti paraméterek, mint mondjuk az adott társadalom
életszínvonala, a globálkomprádorok helyi kizsákmányolási rátája, az
elfogyasztott élvezeti szerek mennyisége és a társadalmi szövet
szakralitása és kijön belőle az életminőség, mondjuk leélt években.
Na most az van, hogy általában ebbe a függvénybe csak a társadalom
életszínvonala megy be és jön ki ebből meglehetősen pontosan az
életminőség. Úgy adódott, hogy a keleti szakralitás civilizációs
centrumaiban, Kínában és Indiában is ez van.
Azonban ez ne tévesszen meg minket és ne fertőzze agyunkat a
materializmus nyugati téveszméje! Vannak kivételek! Vannak olyan
országok, ahol a függvénybe más is bemegy az életszínvonalon kívül.
Naná, hogy a különös anyagból gyúrt emberek közt ott vagyunk mi,
magyarok is. Szakrális keleti lelki társainkkal, az oroszokkal és az ukránokkal együtt. Velünk az van, hogy a függvénybe nem csak a
materiális javak mennek be, hanem olyan szakrális őshagyományok is, mint
az égetett szesz, a magas szénhidráttartalmú ételek, a sok malacpöri
meg a keleti ősszakralitásra visszavezethető drogok is. Ezek konkrétan
lehúzzák a várható élettartamot, még ha az életminőségen javítanak is.
Kevesebbet élnek a roncstársadalmisták, de azt legalább jól, ami nem
mondható el az USA-ról, ahol verik a négereket és börtönbe zárják őket
és ott még malacpöri sincs.
Viszont itt van ez az alacsony életminőségi adat, amivel valamit tenni
kellene. A megoldás természetesen a társadalmi szakrális mikroszövet.
Ilyen szövetet kellene importálni Vietnámból és Kubából, ahol a
függvényt a nem materiális paraméterek felfelé húzzák. Konkrétan nem
zabálnak disznó módra ártalmas szénhidrátokat hegyekben és nem isznak
hozzá égetett szeszt, hanem egészséges mennyiségre korlátozza a
tápanyagbevitelüket a szegénység.
És itt jön a képbe a bütyökmag és annak hatalmas potenciálja a magyarság szomatikájára.
