Ez egy kicsit kemény így, nemde? Bele az olvasó arcába, hogy hé te ott, te nem egy olvasó vagy, hanem egy kiirtandó betegség. Oké, enyhítek rajta egy kicsit: a kedves olvasó azért betegség, mert egy világfaló parazita hatalmának engedelmeskedik. A kedves olvasó azt hiheti, hogy azt csinál, amit akar, sőt, a demokrácia által még a főhatalomban is részt vesz, de ez ámítás és hazugság. Valójában a világpusztító világerő uralkodik azáltal, hogy képeket vetít és ezzel megmondja, hogy mit gondoljunk. Ha pedig valaki megpróbálja leleplezni, arra a törvény szigora sújt le. Óvatosságból nem mondhatom meg, hogy melyik paragrafus, de azt hiszem, értjük egymást.
A világpusztító világerőt védő paragrafus.
Ezek után lássuk a bevándorlókat.
Már beszéltem a bevándorlókról, de ismétlés a tudás anyja. A bevándorlók jönnek, sokan vannak és másképp néznek ki, mint mi. Ebből az ember azonnal gyaníthatja, hogy itt ismét a világpusztító világerő ténykedik. És valóban. Úgy kezdődött, hogy a Nyugat ment ki a világba, természetesen nem a saját szakrális elitje parancsára, hanem a világparazita mondta neki. Kiment, ezzel bevándorolt más népek életterébe. Ott szétrombolta a szakralitást, minek eredményeképpen az egész világ egy nagy romhalmaz, egy deszakralizált pép lett szakrális szempontból. Most a deszakralizált néptömegek össze-vissza kóvályognak a világban, ahelyett, hogy szépen ülnének a fenekükön és imádnák a Vezérüket.
Ott van például Tunézia is, akik milyen jól megvoltak, amíg a pusztító világparazita meg nem puccsolta bölcs vezérüket. Most rendetlenség van ott, békétlenség és nem szűrik ki a bevándorlókat, hanem éppen tovább engedik. Felénk.
Mi pedig harcolunk a világ ellen, ahelyett, hogy a világ harcolna a főparazita ellen. Így nem fogunk túlélni, ezt megmondom nagyon határozottan. Vagy mi pusztítjuk el a globális rákot, vagy az minket. Vagy-vagy.
Akármit is mond a büntető törvénykönyv. Amit egyébként szintén a világfalók írtak.
