Az emberiség egy rák a Földön. Először mindent megzabál, majd elpusztítja a környezetét, végül azzal maga is elpusztul.
Ez egy kicsit kemény így, nemde? Bele az olvasó arcába, hogy hé te ott,
te nem egy olvasó vagy, hanem egy kiirtandó betegség. Oké, enyhítek
rajta egy kicsit: a kedves olvasó azért betegség, mert egy világfaló parazita hatalmának engedelmeskedik. A kedves olvasó azt hiheti, hogy
azt csinál, amit akar, sőt, a demokrácia által még a főhatalomban is
részt vesz, de ez ámítás és hazugság. Valójában a világpusztító világerő
uralkodik azáltal, hogy képeket vetít és ezzel megmondja, hogy mit
gondoljunk. Ha pedig valaki megpróbálja leleplezni, arra a törvény
szigora sújt le. Óvatosságból nem mondhatom meg, hogy melyik paragrafus,
de azt hiszem, értjük egymást.
A világpusztító világerőt védő paragrafus.
Ezek után lássuk a bevándorlókat.
Már beszéltem a bevándorlókról,
de ismétlés a tudás anyja. A bevándorlók jönnek, sokan vannak és
másképp néznek ki, mint mi. Ebből az ember azonnal gyaníthatja, hogy itt
ismét a világpusztító világerő ténykedik. És valóban. Úgy kezdődött,
hogy a Nyugat ment ki a világba, természetesen nem a saját szakrális
elitje parancsára, hanem a világparazita mondta neki. Kiment, ezzel
bevándorolt más népek életterébe. Ott szétrombolta a szakralitást, minek
eredményeképpen az egész világ egy nagy romhalmaz, egy deszakralizált
pép lett szakrális szempontból. Most a deszakralizált néptömegek
össze-vissza kóvályognak a világban, ahelyett, hogy szépen ülnének a
fenekükön és imádnák a Vezérüket.
Ott van például Tunézia is, akik milyen jól megvoltak, amíg a pusztító
világparazita meg nem puccsolta bölcs vezérüket. Most rendetlenség van
ott, békétlenség és nem szűrik ki a bevándorlókat, hanem éppen tovább
engedik. Felénk.
Mi pedig harcolunk a világ ellen, ahelyett, hogy a világ harcolna a
főparazita ellen. Így nem fogunk túlélni, ezt megmondom nagyon
határozottan. Vagy mi pusztítjuk el a globális rákot, vagy az minket.
Vagy-vagy.
Akármit is mond a büntető törvénykönyv. Amit egyébként szintén a világfalók írtak.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világpusztító. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: világpusztító. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 23., kedd
A világ rákja
Címkék:
világfaló,
világparazita,
világpusztító
2014. június 26., csütörtök
Száz
Száz éve történt a szarajevói merénylet, de mit jelent ez a száz? A száz egy szám, egy üres mennyiség, éppen mondhatnék helyette harmincat – ami rímel a harmincéves háborúra vagy negyvenötöt – ami a szovjet megszállás időtartamára rímel – vagy huszonötöt – ami a nyers világpusztító globálerő demokráciának hazudott magyarországi rémuralmának a hossza.
Nem ez a lényeg, hanem a mélyszerkezet a lényeg. Vannak a történelmi történések, események látszólag véletlen sora, itt egy merénylet, ott egy háború, szétfröccsent tintapöttyek a papírlapon. És van viszont a mélyszerkezet, amely mélyszerkezet szerint jól éltünk mi itt magyarok-szlovákok-románok (meg távolabb a németek és az oroszok) Kelet-Európában, amíg a megnevezhetetlen világpusztító globálerő szét nem zúzta a természetes szakrális kristályszerkezetet kizárólag azért, hogy technokütyük ellenében kifoszthasson minket. Még ontológiánk sincs, hogy megnevezhessük a kifosztókat és a pusztítókat, ezért vagyok kénytelen jönni itt a világpusztító globálerővel, pedig nevezhetném ellenségeinket egyszerűen szefárdoknak.
Így öljük egymást mi, európaiak az elmúlt száz, az elmúlt harminc vagy az elmúlt négy évben. Igen, az elmúlt négy évben. Nem volt-e tán létmegsemmisítés a PIGS-eknél és nem ugattak-e a pénzfegyverek? Ne együk be a szennymédia hazugságáradatát, magyarok! Az elmúlt száz év, a szakrális Magyar Királyság megsemmisülési folyamata egy permanens létháború volt, csak a fegyverek változtak meg, továbbá volt az az apró különbség, hogy nem halt meg senki, kivéve azok, akikkel a gyilkosok végeztek. Kíméletlen háborút vívunk egymás ellen, amikor pedig barátok is lehetnénk és egyesült erővel zúzhatnánk szét a világpusztító globálerőt.
Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor minden bizonnyal a szlovákok és a románok is belátják majd, hogy jobb volt nekik a természettörvény által létrehozott államalakulatban, a Magyar Szakralitásban. Akkor pedig újra egyesülhet, amit a globálerősök szétszakítottak.
Nem ez a lényeg, hanem a mélyszerkezet a lényeg. Vannak a történelmi történések, események látszólag véletlen sora, itt egy merénylet, ott egy háború, szétfröccsent tintapöttyek a papírlapon. És van viszont a mélyszerkezet, amely mélyszerkezet szerint jól éltünk mi itt magyarok-szlovákok-románok (meg távolabb a németek és az oroszok) Kelet-Európában, amíg a megnevezhetetlen világpusztító globálerő szét nem zúzta a természetes szakrális kristályszerkezetet kizárólag azért, hogy technokütyük ellenében kifoszthasson minket. Még ontológiánk sincs, hogy megnevezhessük a kifosztókat és a pusztítókat, ezért vagyok kénytelen jönni itt a világpusztító globálerővel, pedig nevezhetném ellenségeinket egyszerűen szefárdoknak.
Így öljük egymást mi, európaiak az elmúlt száz, az elmúlt harminc vagy az elmúlt négy évben. Igen, az elmúlt négy évben. Nem volt-e tán létmegsemmisítés a PIGS-eknél és nem ugattak-e a pénzfegyverek? Ne együk be a szennymédia hazugságáradatát, magyarok! Az elmúlt száz év, a szakrális Magyar Királyság megsemmisülési folyamata egy permanens létháború volt, csak a fegyverek változtak meg, továbbá volt az az apró különbség, hogy nem halt meg senki, kivéve azok, akikkel a gyilkosok végeztek. Kíméletlen háborút vívunk egymás ellen, amikor pedig barátok is lehetnénk és egyesült erővel zúzhatnánk szét a világpusztító globálerőt.
Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor minden bizonnyal a szlovákok és a románok is belátják majd, hogy jobb volt nekik a természettörvény által létrehozott államalakulatban, a Magyar Szakralitásban. Akkor pedig újra egyesülhet, amit a globálerősök szétszakítottak.
Címkék:
globálerő,
rémuralom,
világpusztító
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

